Századok – 1967
Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155
VITA A FEUDALISKORI MAGYAE TÖRTÉKET PERIODIZÁCIÓJÁBÓL 181 első, kis, induló mozzanatait, hanem tényleges beálltát fogja tehát jelezni. . . A gazdaságitársadalmi folyamatban bekövetkezett változások revelálódhatnak olyan politikai eseményekben is, amelyek a maguk nemében igen jellemzőek, csak éppen nem eléggé jelentősek. Nyilvánvalóan olyan politikai fordulatot, olyan politikai-történeti határvonalat kell kiválasztanunk, amely a gazdasági-társadalmi folyamaiban beállt változásokat Magyarország szűkebb határain túlmenő, nemzetközi jelentőséggel, kelet-európai, vagy éppen általános európai összefüggésben revelálja." Ezzel a definícióval meg is találtuk azt az egységes elvi alapot, amelynek segítségével a periodizálást Magyarország egész történetén át végrehajthatjuk. „Talán nem annyira az olyan bevált és elvileg is jól indokolható, főbb határvonalak helyességén kellene vitatkoznunk, mint 1526, 1790 vagy 184,8. Hanem, ezeket elfogadva, inkább azon, hegy miként lehetne a feudaliímus különböző periódusainak és azeken belül a kisebb szakaszoknak más egyéb határvonalait minél alaposabb, minél finomabb elemzés segítségével megvonnunk." A periodizációval kapcsolatban egy másik olyan problémát is fel kell vetni, amely ugyancsak az egész munka tervét érinti. „Az előadás szerkezeti felépítésére gondolok egy-egy időszakon, perióduson belül. Mint a periedizálásában, ebben is helyes volna egységes alapelveket követnünk. . . Már a mű egységének biztosítása kedvéért is kísérletet kellene tennünk arra, hogy minden egyes részen belül az alap és felépítmény, a gazdasági fejlődés, az osztályviszonyok, a politikai küzdelmek és a művelődési, ideológiai, művészeti mozzanatok lehetőleg mindenütt egyazon sorrendben következzenek egjmás után, úgy, ahogy a társadalomi ól alkotott képünk felépül." Szabad György kandidátus, egyetemi doqens annak hangsúlyozásával, hegy „történetünk periodizálásának kialakítása során általában két eljárással indokolt hatáicrottan szembefordulni, egyfelől eklektikus szempontok alkalmazásával, másfelől azzal, hegy a kívánatos elvi következetesség mechanikus megoldásokra vezető merevségre váltscn át" teljesen egyetértett azzal az indítvánnyal, licgy a feudális formáció történeti fejlődésmenete képezze a periodizálás alapját. „Ennek megfelelően — mondotta — egyetértek azzal, hogy a feudális főkorszaken belül négy, az előterjesztésben jelzett korszakot külörböztessünk meg, hozzátéve egy további, a kapitalista fekorszakba átvezető, a forradalmi átmenetet magábafcglaló, sajátcs jellegű kciszak megkülönböztetésének a szükségességét." Varga János kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa hangsúlyozta: „közismert és nem is vitatható tény, hogy a döntő gazdasági-társadalmi folyamatok kezdetei vagy tetőzései. . . időben korántsem mindig esnek egybe-jelentős politikai történések dátumaival, vagy éppenséggel az ircdalcm, a művészetek és általában a szellemi mozgalmak területén jelentkező új irányzatok fellépésével. Ha az egyidejűség mirdenütt' fennállana, akkor a történettudománynak a periodizáció kérdésében viszonylag könnyű lenne határoznia. Mivel azonban az alapban és a felépítményben végbemenő változások között sokszor nem is kicsi időbeli eltolódások tapasztalhatók, a történetírásnak mirdenekelőtt abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés többé-kevésbé kitapintható állomásait, vagy pedig e fejlődésnek nagyjából és egészében megfelelő, az élet különböző síkjain — esetleg csak áttételesen tükröző vagy előkészítő politikai, kulturális és művészeti áramlatok jelentkezéseit válassza-e periodizációja alapjául." Csak az alapban történő változások „vizsgálata és rögzítése szolgáltathatja azt a kiindulópontot — még ha e változás nehezen is köthető egyetlen dátumhoz —, amelyről a történelem más eseményeinek és jelerségeinek genezise könnyen megfejthető, új összefüggéseik felismerhetők és áttekinthetőbbek lesznek, megítélésük, értékelésük a történelem menetébe való elhelyezésük pedig kisebb hibalehetőséggel jár". Ezért fogadja helyesléssel a régi, beidegződött korszakolással szakító alapreíerátumot és helyesli, hegy az „az egyes fő-, illetve alkorszakck kezdetét-végét olyan időpontokhoz, pontosabban: időkeretekhez igyekszik kötni, amelyekben megítélése szerint a gazdasági-társadalmi fejlődésben ha nem is fordulat, de érdemleges változás mutatható ki". Spira György kandidátus, a Történettudományi Intézet munkatársa egyetértett az alapreferátummal abban, hegy az eddigi periodizáció „alapelvei helyesek voltak, gyakorlati kivitele azonban nem volt tökéletes. . ., mert helyes alapelveit következetlenül érvényesítettük. Heckenast Gusztáv mcst következetesen szakít ezzel a következetlen rendszerrel, ... s egy másik, önmagában ugyancsak következetlen rendszert állít szembe véle. Hogy ez a periodizációs tervezet szintén következetlen, az akker látszanék igazán, ha alketoja. . . megpróbálná kidolgozni folytatását is egészen napjainkig. .. A tervezet ilyen továbbfolytatása esetén. . . jebban látszanék az is, hogy a Heckenast Gusztáv által utolsóul felvett 1765 körüli korszakhatár nem szerencsés s nem következik logikusan az általa követett — különben helyes — periodizálási alapelvekből."
