Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 175 2. „A »kronológiai holtpont« és a periodizáció elvi kérdései körül kialakult nézetkülönbségek között szerves összefüggés van. A periódushatár kijelölését megoldallan probléma nehezíti: а XVI. század után előretörő, kétségtelenül új jelenségek a feudalizmus életképességének, még kiaknázatlan belső potenciáljának a jelekónt jöttek-e létre és a feudális rendet erősítik-e, avagy a feudalizmus egészétől idegen, azzal ellentétesen ható tőkés fejlődés egyes állomásait kell-e látni ezekben az új jelenségekben ? A második jobbágyság tényét senki sem vitatja, de annál inkább vitatott a második jobbágyság talaján kisarjadzott társadalmi-gazdasági képlet fejlődési iránya. Az egyetemes történeti összefüggések elismerése eléggé tudatosan jelentkezett a vitában, de az európai összefüggések tudományos konkretizálása már távolról sem könnyű feladat. Saját periodizációs gondjaink megítélésekor ismételten а XVI. század körüli problémákra kell utalnom, a figyelmet ezekre kell felhívnom." 3. А XV—XVIII. század közötti korszakban felismert új jelenségek körüli viták alapján а XVIII. század második leiéig tőkés elemekről az orosz fejlődésben aligha beszélhetünk. Ezt Szkazkin már eldöntötte. Ennek ellenére Nyecskina problémafelvetésének az a jelentősége, hogy ,,egy nagy horderejű megfigyelést tartalmaz: a feudális viszonyok osztatlan uralminak közepette, éppen a feudális függőségek sokfélesége miatt (különösen Oroszországban !) lehetővé vált a gazdasági és technikai haladás, de mindez nem változtatott a feudalizmus lényegén, csak módosította, bonyolította a feudális gazdaságitársadalmi szerkezet ósdi mechanizmusát". Nem hagyható figyelmen kívül hazai agrárfejlődésünk megítélésekor a szovjet történészek jelentős részének elvi állásfoglalása a hasonló jelenségek megítélésében. „Igen jellemző, hogy abban az Oroszországban, amelyik a XV11I. században nemzeti létének mondhatni fénykorát éli, tehát idegen hatalom gazdasági érdekei nem befolyásolták fejlődését, a jobbágyi manufaktúrák elpusztulnak, mihelyt a cári kormány reformintézkedései hatására kialakult a szabac. bérmunka piacának viszonylag szűk fonása. Jelit mző, hogy а XVIII. században az orosz nyersvastermelés felülmúlja az angolt, de az orosz bugákat Pétervárott angol hajókra rakják és angol gyárakban váltak ipari késztermékké. Angliában ekkor már tőkés viszonyok uralkodnak. Oroszországban a jobbágymunkán alapuló uráli, nagy vasipari manufaktúrák nem vezettek tőkés fejlődéshez, sőt a feudális viszonyok krízisének korában csődbe jutnak." Hazai manufaktúráink jelentőségének megítélésekor is érdemes e tényen elgondolkoznunk. 4. „Az orosz feudalizmus hanyatlásának kezdetét illetően a megoldási kísérlett ket nem tekinthetjük lezártnak. Minden jel ana mutat, hogy a hanyatló feudalizmus és a tőkés elemek megjelenésének kutatása éppen e vita hatására indult meg a Szovjetunióban; eddig érintetlen levéltári állagok bevonása a kutatásba egész bizonyosan módosítja majd a kialakult álláspontokat, bár igen valószínű, hogy a második jobbágyság egész rendszerének feudális összképét az újabb kutatások sem változtatják meg." • Az elsőnek hozzászóló Pach Zsigmond Pál egyetemi tanár, akadémiai levelező tag, hozzászólásában elismeréssel illette azt a gondosságot, amellyel a Történettudományi Intézet a vitát előkészítette, — „a szoros értelemben vett referátumokon kívül egyéb fontos tájékoztató anyagokat is a vita résztvevőinek rendelkezésére bocsátva". Célszerű — hangsúlyozta —, „ha a szovjet történettudomány periodizációs elveiről, korszakfelosztási vitáiról гнтсеак Oroszország feudalizmuskori törtéretét illetően nyernénk összefoglalást, hanem az egyetemes történetet vagy legalábbis az európai feudáliskori történetet illetően is. Jóllehet Bartha Antal sokhelyütt utal az egyetemes történeti szempontra Oroszország feudáliskori története periodizációs vitáiban, — természetes, hogy ez nem pótolhat olyan áttekintést, amely a marxista történetíiáerak, első renden éppen a szovjet medievisztikának az egyetemes középkori történetet, kivált a nyugat-európai feudalizmus fejlődését illető periodizációs eredményeit, szempontjait, problémáit tárná elénk." Fóvonásaiban különösen gyümölcsöző lett volr.a ismertetni azt „az egyetemes periodizációt, az európai feudális formáció ama korszakbecsztását, amelyet a szovjet historikusok elsősorban a feudális fejlődés élén járó nyugat-európai országok történeti anyaga alapján kidolgoztak". Ilyen összefoglalás annak az érdekes referátumnak a hasznosíthatóságát is növelte volna, amelyet Zimányi Vera a „francia gazdaságtörténeti iskola" világtörténeti periodizációjáról készített. A marxista egyetemes történeti periodizáció és a tárgyalt — francia és más nyugati — gazdaság-és társadalomtörténészek által alkalmazott periodizáció egymás mellé állítása megkönnyítette volna a „francia gazdaságtörténeti iskola" értékelését, kritikáját is. „Egy ilyen egymás mellé állítás pl. közvetlenül megmutatta volna, hogy