Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 171 előfeltételei között a feudális és a városi erők aránya. Szaharov kérdésfeltevése jogos: „mi volt tehát a kérdéses kor kereskedelmi és gazdasági kapcsolatának a természete ? A XIII. századi előzmények gondos számbavétele nélkül nem lehet megoldani a központosítás problémáit." Nem lehet kiiktatni az orosz történet vizsgálatából a tatáruralom hatását a politikai életre. Szaharov szerint központosítás lehetséges gazdasági egység nélkül is, s kiemeli a védelmi funkció jelentőségét. De „gazdasági tartalmát nézve az egyesülés és a centralizáció feudális alapon történt, fő feladata a jobbágyság megszilárdítása. A XVI. századi orosz állam — a »földek«, fejdelemségek és államok szövetsége — politikai tartalma az önkényuralom. Csak a XVlIÍ. századtól lehet beszélni a nemesi-hivatalnoki monarchiáról". M. A. Barg (V. I. 1960. 8.) a polgári medievisztikában elterjedt, a XIV—XV. századi válságot érintő koncepciókra, a krízisjelenségek vizsgálati módszerére kritikailag reagálva nem tagadja, hogy e krízisnek „óriási jelentősége van, minőségi határ a feudalizmus sorsában, társadalmi jellegű is. Sőt gazdasági vonatkozásban a külkereskedelem csökkenését a belső piac bővülése kísérte, új gazdasági központok alakultak ki. Csak ideiglenes gazdasági visszaesésről lehet beszélni, amelynek oka a domeniális rendszer ós nem általában a feudalizmus krízise. Az allodiális gazdálkodás — két elemével — elpusztult, helyébe az »elkisparasztosodott« agrárgazdaság lépett, s ez haladó tendencia volt, bár a feudalizmuson belül maradt." A szovjet történettudomány periodizációs problémái körül kialakult álláspontok tanulságainak összegezéseképpen Bartha Antal megállapítja: 1. Nagy a bizonytalanság az orosz centralizáció kezdetének ós végének időpontját illetően. 2. A szerkesztőségi cikk megállapítása ellenére (lehetetlen univerzális periodizációs elvet kialakítani) „Pasuto és Cserepnyin a termelőmód fejlődését, ezen belül a gazdasági-társadalmi jelenségek változását tették periodizációs táblázatuk alapelvévé". Am az orosz történetnek mintegy ezer évét a feudális társadalmi formáció uralma határozta meg. A feudalizmusra általában jellemző igen lassú történeti folyamatot az óriási terület különböző részeinek egyenlőtlen fejlődése is számottevően befolyásolta. így nehéz egy évezreden belül azoknak a gócoknak a kitapintása, amelyeken „a legkülönbözőbb társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai jelenségek úgy sűrűsödtek, hogy ebből perióduselválasztó minőségi különbségek születtek. A kronológiai holtpont és a periodizációs elvek problematikája között tehát szemmellátható összefüggés észlelhető." 3. Nem oldható meg könnyen az orosz nemzeti történeti periodizáció ós az egyetemes (európai) történeti periodizáció közötti kapcsolat kérdése sem. Csak Juskov, Grekov és Szkazkin tanulmányaiban történt erre számottevő gyakorlati kísérlet. A XVII. század közepéig külső okokból eredő súlyos tragédiák a nemzeti tragédia koncepciójának kialakulásához vezettek. Pasuto ós Cserepnyin álláspontja a külső veszélyt, az idegen elnyomás koncepcióját kellő értékére szállította le, de alperiódus-határként — érthető módon — helyet adott a tatár uralom hatásának. E. A. Koszminszkij és E. V. Gutnova a szovjet medievisztika érdemeként említették meg az európai feudalizmus periodizációját, melynek az V. század közepe az alsó határa. A Kijevi állam a IX. század második felében jött létre, a XIII. század közepén következett be tragikus pusztulása. Felmerül a kérdés: „tarthatjuk-e a Kijevi államot akár a XIII. század közepéig is élenjáró európai államnak? Erre a kérdésre csak az egyetemes történeti összefüggéseket felismerő szovjet marxista medievisztika egyetemes történeti periodizációjában lefektetett elvek adhatják meg az elfogulatlan, tudományosan precíz választ." 4. Szkazkin cikke számos nyitott problémára választ adott. „А XVI. században bekövetkezett európai szótválás az egyetemes történeti és a nemzeti történeti periodizáció összekapcsolásának lehetőségét kínálja. Európa keletén a jobbágyság második kiadása olyan periódushatár, amelyik minőségileg is meghatározza az orosz történelem további menetét, ennek a ténynek a racionális felismerése vezetett azután az orosz centralizáció feudális társadalmi-gazdasági tartalmának meghatározásához." Sok kérdés azonban — érthető módon — nyitva maradt. Szkazkin szerint Nyugat- és Kelet-Európa között a XVI. században fellépő különbség „összefügg a társadalmi struktúra egészének különbségével". A XVI. század előtti kelet-európai állapotokat tekintve „a földesúri robotoltató rendszer nem a fejlődés kezdetére vezethető vissza, hanem hosszú evolúció eredménye, a kelet-európai parasztság súlyos helyzete szintén hosszú evolúció eredménye". Azt a kérdést, hogy e hosszú evolúciót mikortól számítsuk, nagyon komolyan meg kell vizsgálni. 5. „A periodizációs elvek körüli polarizáció bizonyítja, hogy minden vitázó voltaképpen azoknak a jelenségeknek az alapján foglalt állást, amelyeket saját kutatásai révén jól ismert. Kifejezetten a periodizálás lehetőségeinek szempontjából senki sem vizsgálta