Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

172 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 172 végig az orosz történet kérdéses korszakát. A vitának ez a vonása nagymértékben meghatározta a vita kimenetelét. Figyelemre méltó pl., hogy bár a központosítás, a rendiség került az érdeklődós középpontjába mint periódus-kritérium, nem találkozni a központosítás és rendiség jelenségeinek olyan elemzésével, amelyből megnyugtató periodizációs elvekre lehetne következtetni. Említésre méltó az is, hogy minden megkülönböztetésre irányuló törekvés ellenére az orosz földek egyesítése ós az állami központosítás fogalma összemosódott. . . 6. ...A szovjet történettudomány periodizációs elvei között a társadalmi-gazdasági fejlődés tényei elfoglalták az őket megillető vezető helyet; mi akkor járunk el helyesen, ha hasznosítjuk ezt a tapasztalatot és következetesen alkalmazzuk a társadalmigazdasági jelenségek elsődlegességének elvét." Szkazkin a XVI. századot periódushatárként megjelölő megállapítása lényeges, de az Oroszország specifikus helyzetére vonatkozó utalást is figyelembe kell venni. Nem felesleges N. F. Filonenko-Alekszejev (V. I. 1960. 3.) tanulmányára utalni: „a csehországi második jobbágyság vitás, megoldatlan kérdéseit feszegeti, s a csehországi második jobbágyság kronológiájának és sajátosságainak nem kielégítő vizsgálatát hangoztatja". A hanyatló feudalizmus és a kapitalizmus genezise kérdéseinek periodizációs problémái az oroszországi kapitalizmus genezisének kezdete ós mibenléte kö.rül csoportosultak. A XVIII. század 40 —50-es éveinek fejlődésével elsőként foglalkozó I. Bak (V. I. 1948. 4.) szerint I. Péter csak 130, nem pedig 200 manufaktúrát alapított. Szerinte a manufaktúrának nincs döntő fölénye a kisárutermeléssel szemben, ,,a manufaktúra csak díszítő elem a kapitalizmus homlokzatán . . . Az orosz agrotechnika a XVIII. században igen primitív, minek következtében földéhség lép fel." A paraszti rétegződés teljesen feudális jellegű. A bankok szerepét vizsgálja a XVIII. század 20 — 70-es éveiben Sz. Borovoj (V. I. 1948. 6.): az állami utasításra létesített bankok hiteleztek a nemességnek, de a feudális viszonyok között a hitelek a hitelt kérők személyes szükségleteit, nem pedig a termelést szolgálják. A bankbetétek (szerinte érthetetlen módon) növekedtek, eredetüket nem sikerült ezideig megállapítani. Sztrumilin (V. I. 1948. 6.) érvelése szerint az első kohó Nyugat-Európában 1443-ban, Oroszországban 1636-ban épült. Az első oroszországi magaskohó — külföldi példa után — csak a XVIII. században létesült. De az orosz feudalizmus krízise szerinte már a XVI. századtól megfigyelhető. „Az állami szolgáltatások terén a terményjáradékról áttérnek a pénz járadékra. A manufaktúra-korszak Oroszországban már a XVII. században beköszöntött, s ezek bérmunkára alapozott manufaktúrák \joltak, mert a bérmunka lehetőségét a feudális függőségek, szolgáltatások sokfélesége biztosította." Sz. V. Bahrusin a Történettudományi Intézet említett periodizációs vitáján a XVII. század második — a XVIII. század első felére datálta a manufaktúrák keletkezését. Véleménye szerint kialakult az összorosz piac, de a jobbágyrendszer erősödött. A XVIII. század második felében jöttek csak létre a kapitalizmus elemei. I. Péter uralmi rendszerét felvilágosodott monarchiának ítéli. A vitán N. M. Druzsinyin a XVIII. század hatvanas éveire tette az orosz kapitalizmus kezdeteit. Az agrárviszonyok vonatkozásában a földfosztást, a parasztság gyors rétegeződését, nagy tömegei helyzetének katasztrofális romlását említi, s az agráróletben csak egyszerű árutermelést konstatálva úgy véli: a korszakot a parasztság helyzetéből fakadó osztályharc fokozódása jellemzi. A feudalizmus ennek hatására fokozatosan szétzilálódik. A reformerek e züllési folyamat megállítását, illetve a nélkülözhetetlen, elkerülhetetlen változtatások bevezetését szorgalmazzák. „А XVIII. század hatvanas éveinek válságát nem szabad eltúlozni, mert — állapítja meg Leninre hivatkozva — csak nagyon gyenge forradalmi helyzet alakult ki. I. Péter uralmi rendszere nem felvilágosult monarchia, mert ez a francia forradalom sajátos előjelensége. Csak II. Katalin uralkodása idején észlelhetők a felvilágosult abszolutizmus nagyon gyenge jelei. Az 1790—1825 közötti periódust a paraszti osztályharc erősödése és a nemesi forradalmárok fellépése jellemzi. 1826 — 1861 között bekövetkezik a feudális rend globális krízise, de a parasztforradalom elmaradt." Polarizálódtak a nézetek az oroszországi kapitalizmus genezisét és a feudalizmus pusztulását illetően. A további vitát is a szélsőséges álláspontok küzdelme jellemzi. — Druzsinyin nézeteivel M. Gudosnyikov (V. I. I960. 1.) szállt vitába. A gazdaság, az államiság, a politika, az osztályharc formái és az ideológia fejlődése között fáziseltolódás van. Oroszországban a kapitalizmus első jelenségei csak a XVIII. század 80 —90-es éveiben jelentkeznek, ezért 1780—1812 közé teszi a kapitalista elemek létrejöttét. 1812—• 1861 a nagy eszmélések egységes korszaka. P. Bakanov (V. I. 1950. 2.) szerint két szakaszra osztható a kapitalista viszonyok kialakulása. Az elsőt az árutermelés, a másodikat a kapitalista elemek tényleges megjele-