Századok – 1967
Figyelő - Látogatás a Hadtörténeti Múzeumban (Barta Gábor) 1446
FIGYELŐ LÁTOGATÁS A HADTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN Bár cím szerint nem kevesebb mint hat kiállítás tekinthető meg jelenleg a Hadtörténeti Múzeumban, az anyag elhelyezése, csoportosítása révén tulajdonképpen három, időben és tárgyban is valamiképpen összefüggő egész áll össze a látogatók szemében. Időrendi sorrendben haladva az elsőt ezek közül a magyar hadtörténetet a honfoglalástól a török kiűzéséig bemutató három terem alkotja. A kiállítás első része — a török háborúkig — az átívelt időszak nagyságára való 1 tekintettel nagyon helyesen nem törekszik Magyarország háborúinak teljes ismertetésére, í hanem, egy általános történeti vezérfonalat megadva, egy-egy jelentősebbnek ítélt eseménysor kapcsán ad képet az érintett korszak hadtörténetéről: hadjáratokról, fegyverzetről, harcmodorról, a hadseregek alkotóelemeinek viszonylagos értékéről. Mivel a korabeli tárgyi emlékek ilyen szempontból meglehetősen keveset mondanak, a rendezők térképek, táblázatok, részletesebb magyarázó szövegek segítségül vételével igyekeznek ! illusztrálni mondanivalójukat. Különösen jól sikerült ez pl. a huszita szekérvár makettje s a hozzá kapcsolódó rajzok esetében. J Hasonló rendszerben indul a második rész — a török háborúk korának bemutatása; a Hunyadi János, majd Mátyás alatt bekövetkező változások — a gyalogság, a , zsoldosok előtérbe kerülésének ismertetése; de a lehetőségek szerint egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a korabeli fegyverek, különösen a különböző lőfegyverek, amelyek elterjedése és fejlődése alapjában változtatta meg a hadseregek kópét. De változatlanul fontos funkciót töltenek be továbbra is a különböző grafikai ábrázolások, amelyek között egyre több a korabeli metszet, rajz, stb.,_s amelyek felhasználása nagyon sokban járult a korszak ábrázolásának hitelességéhez. Érdekesek az egyes hadseregek (Gusztáv Adolf serege vagy az erdélyi csapatok) felépítését leíró táblázatok is. Különös figyelmet érdemel annak a folyamatnak a kiemelése, amely a jellegzetes végvári-portyázó harcmodor kialakulásához vezetett; s ennek a fejlődésnek a szembeállítása a nyugati hadviselés egyre inkább rendszeressé válásával. A nagyon szép Eger-makett ós a végvár-rendszer képes falitérképe sokkal járul hozzá e fejezet szemlóletessógének biztosításához. A kiállításnak ez a része — mivel nagyobb helyen rövidebb időszakot tekint át — a jelentős történelmi események szinte teljes láncolatának ábrázolására törekszik. Külön tárlók foglalkoznak Hunyadi János, Mátyás király, Zrínyi Miklós, a legnagyobb erdélyi fejedelmek működésével; az utolsó termet szinte teljes egészében a XVII. század második felétől megélénkülő magyar függetlenségi mozgalmaknak szentelték — Zrínyitől Thököly Imréig. Ezzel szemben az ország felszabadításának eseményei — az egy Budavár visszafoglalása kivételével — mintha kicsit háttérbe szorultak volna, ami azonban valószínűleg annak az érezhető törekvésnek a következménye, hogy elsősorban csak a magyar katonaság által véghezvitt haditettek kerüljenek bemutatásra. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a látogató a Habsburgok szerepéről bizonyos mértékig leegyszerűsített képet kap. Annál inkább örvendetes a rendezők törekvése: bemutatni a hadtörténeti fejlődés összefüggését a társadalmi-gazdasági változásokkal (a feudalizmus és a lovagi hadviselés, hadieszközök; vagy az abszolutizmus és az első modern hadseregek megjelenése). Az egészében igen jól sikerült kiállítás értékét semmiképpen sem csökkenti, ha végül egy-két apróbb problémára hívjuk fel a figyelmet: így a kalandozások a fővezéri hatalomra gyakorolt hatásának nem eléggé differenciált értékelése, vagy pl. hogy egy metszet aláírásán „ferihegyi csata" szerepel, nyilván fehérhegyi helyett. A második, nagy időrendi egységet az 1848-as forradalomtól az első világhábortí végéig egy teremsorban berendezett kiállítások alkotják. A forradalom és szabadságharc termeiben az előző kiállításénál ért hetően bővebben rendelkezésre álló tárgyi emlékeknek két csoportját láthatjuk: a katonai felszerelés különböző tárgyait — ós személyi ereklye-
