Századok – 1967

Figyelő - Látogatás a Hadtörténeti Múzeumban (Barta Gábor) 1446

FIGYELŐ 1447 ket. Felhasználásukkal — megfelelő magyarázó szövegek, rajzok, valamint korabeli iratok, képek segítségével — az egyes tárlók megismertetnek a nemzetőrséggel, a honvédséggel és annak különböző fegyvernemeivel, illetve a horvát, majd az osztrák és részben az orosz hadsereggel. Egy szekrény jut a külföldi légiók és a szabadcsapatok emlékeinek. A személyi ereklyék természetesen inkább az események illusztrálásához járulnak hozzá. Végigkísérhetjük a termekben a szabadságharc menetét a Jellasics-elleni harcoktól egészen Világosig, sőt a megtorlásig. Mindezt a rendezők elsősorban mint a magyar nép háborúját törekednek ábrázolni: a kiállított fegyverek, egyenruhák stb. általában jól szolgálják ezt a célkitűzést (kiegyenesített kasza, a gerillaharcokat bemutató festmények stb.). A hadjáratok, csaták s fontosabb politikai események megjelenítésében szerencsésen kerültek felhasználásra korabeli röplapok, újságok, katonai iratok: a magyarázó szövegekre ós térképekre szinte csak a jobb megértés kedvéért volna szükség, ha nem kellene a rendezőknek a történelmi értékelés kérdésében is szükségszerűen állást foglalniok. E feladat megoldása is sikerült a legtöbb esetben — lásd a békepárt szerepéről mondottakat, vagy a nemzetiségekhez való viszony megítélését —, egy ponton azonban szemléletüket árnyalatlannak érezzük: Görgey szerepéről és személyéről kizárólag csak negatívumokat tudunk meg — ugyanakkor mások esetleges hibáiról vagy tévedéseiről szinte nem is esik szó (pl. Dembinszky szereplése). A megtorlás és az abszolutizmus éveiből egy általános tablón kívül a legtöbb teret az olaszországi magyar légiónak szentelték (beszámoló a légió tagjairól, harcairól). Az 1867 után felállított m. kir. honvédségnek inkább szervezetéről, felszereléséről tudunk meg többet; s az új honvédség nópelnyomó jellegét külön tárló van hivatva bemutatni. A következő terem már az első világháború kitörésének körülményeit, kezdeteit ismerteti: a szarajevói merényletet, a háttérben feszülő világméretű ellentéteket, a munkásmozgalom helyzetét 1914-ben — azután rátérünk az 1914-es év hadieseményeire, a villámháborús kísérlet kudarcára. Továbbhaladva 1915 és 1916 katonai történetét ismerhetjük meg, míg a helyzet 1917 ós 1918 folyamán bekövetkezett változásait egy harmadik terem tárja elénk (kár, hogy az 1917-es év összefoglaló térképe valahogy kimaradt a sorból). Eseménytörténeti tablók, tárlók, számos korabeli dokumentum, térkép, táblázat, fénykép által kísért szövegek nyújtanak világos, összefüggő képet a háború egész menetéről. A kiállított különböző fegyverek hatását fényképeken szemlélhetjük: az emberek és értékek pusztulását, aminek óriási méreteit a szövegek számadatai is alátámasztják. Közbeékelve — alapjában szintén illusztrációkónt — a tárlók egy tekintélyes része az egymással szembenálló hadseregek felszerelését mutatja be, egyben vázlatosan tudósítva azok létszámáról, ütőképességéről is. Elrendezésük elve igen ötletesen követi az eseménytörténetet: az egyes országok hadseregeinek tárgyi emlékei általában annak az évnek az anyagához kapcsolódnak, melyben az illető ország valamilyen módon jelentősebb szerepet játszott: így kerülnek a szerbek 1914-hez, az olaszok 1915-höz, az angol— amerikai vitrin pedig az 1917—18-as évhez. Mintegy külön láncolatot alkotnak a tárlók sorában azok, amelyek a világháború haditechnikájának fejlődéséről adnak számot. A kezdeti stádiumot részben az említett hadsereg-tablók főleg kézi fegyverzete, ill. a tüzérség adja, de azután részben eredeti tárgyakkal, részben jól sikerült makettek segítségével követhetjük a háború fokozatos gépesítését: pl. a légiflották kifejlesztését vagy a harckocsik megjelenését. Helyet kapott itt a tengeri háború egy-két emléke is. Jelentős helyet töltenek ki a háború végének forradalmi mozgalmai — köztük elsősorban az oroszországi események; az osztrák-magyar haderő bomlása — kitűnő ellenpontot nyújtva a központi hatalmak összeomlását bemutató és az ötéves háború súlyos mórlegét megvonó utolsó képsorokhoz és táblázatokhoz. A bemutatott anyag harmadik nagy része a második világháborúval, s ehhez szorosan kapcsolódva a magyar ellenállással, a felszabadulással, majd a magyar néphadsereggel foglalkozik. Sorra láthatjuk a világháború előzményeit, kitörését, a hadieseményeknek a lengyel háborútól a moszkvai csatáig történő bemutatását, mindehhez Magyarország katonai részvételének, ill. a megszállt országok szenvedéseinek és harcának emlékei csatlakoznak. Nagy teret foglal el Budapest ostroma, a magyarországi hadműveletek és az új Magyarország megteremtése; ezek mellett kisebb mértékben szentelnek figyelmet a második front megnyitásának, valamint a szovjet hadsereg további előnyomulásának — most már Németország területére. Ezután Magyarország teljes felszabadításának történetét követhetjük szemmel, s ezzel párhuzamosan Németország és Japán összeomlását és kapitulációját — befejezésül pedig felvillannak már a háború utáni évek első eseményei is: a kínai és a görög polgárháborúk jellemzése következik. —- Itt érünk át a ki-