Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

FOLYÓIRATSZEMLE 1429 ugyan megvizsgálta ezeket, de az elhúzódó országgyűlés feloszlott anélkül, hogy az úrbéri rendszeres bizottság munkálata tárgyalásra került volna; és ezzel ez a kérdés végképp lekerült a napirendről. — KŐVÁGÓ LÁSZLÓ: Államszövetségi tervele a Tanácsköztársaság idején című tanulmánya kimutatja, hogy a Tanácsköztársaság alkotmányában is kifejeződő föderalizációs terveknek semmi közük a területi integritás helyreállításának gondolatához, amellyel a Tanácsköztársaság szakított, hanem a forradalomnak a szomszédos országokra való átterjedésének reményével összefüggésben ezen „proletárállamok" szövetségét célozta. Ebben az összefüggésben világítja meg a Magyar Tanácsköztársaság viszonyát az egységes csehszlovák szocialista állam megvalósításának szükségességét valló Szlovák Tanácsköztársasághoz. A tanulmány méltatja a Magyar Tanácsköztársaság nemzetiségi politikáját, de bírálja bizonyos doktriner, ausztromarxista illetve buharinista hatást mutató vonásait, mindenekelőtt a nemzeti önrendelkezés jelszavának felváltását a „proletár-önrendelkezés" jelszavával. Hangsúlyozza, hogy a szocialista forradalom győzelme nem jár együtt a nemzetiségi problémák automatikus megoldásával; ezek még napjainkban is beható tanulmányozást, sok türelmes erőfeszítést igényelnek. — GÁBOR SÁNDORNÉ: A német-osztrák köztársaság és a magyar tanácshatalom államközi gazdasági kapcsolatairól. Igen gazdag levéltári, könyvészeti anyag alapján vizsgálja a volt Monarchia két államának kapcsolatait a jelzett időszakban. A Tanácsköztársaságnak az új Ausztria volt egyetlen diplomáciaigazdasági partnere a nyugati államok közül, ami mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatok fenntartása miatt volt igen hasznos Magyarországnak. A szerző bemutatja, mint alakultak a követségek, áruforgalmi irodák, a „hivatalos" csempészek útján e kapcsolatok, s milyen módon enyhített ez a Tanácsköztársaság árúhiányán. Megmutatja azokat a tényezőket is, melyek gátolták e kapcsolatok jobb kiépítését: az osztrák kormánynak a szövetségesek nyomására elrendelt határzára, a Tanácsköztársaság pénzügyi intézkedései. A mindkét félnek kedvező normális viszonyok teljesebb kiépülését a politikai ellentétek és a győztes antant hatahnak beavatkozása akadályozta meg. — SZABÓ ÁGNES: A magyar kommunista emigráció ideológiai munkája 1919—1920 c. tanulmánya behatóan elemzi azt az elméleti munkát, melyet a Tanácsköztársaság bukása után annak vezetői a párt politikai irányvonalának kidolgozása érdekében folytattak. Mivel a kommunista mozgalom fejlődése lelassult 1919 után, s Európa szerte ugyanakkor a szociáldemokrata mozgalom igen megerősödött, az emigrációban a vita a proletárdiktatúrát védő kommunisták és a burzsoá demokráciát védő reformisták között folyt. A magyar kommunisták a mozgalom belső, taktikai kérdésein túl az állami, politikai élet egyes területeinek helyzetéről, illetve ezek megítéléséről (párt, parlament, szakszervezetek stb.) is vitatkoztak. A Tanácsköztársaság jellegéről, politikája egyes lépéseiről kialakult nézeteik gazdagították a nemzetközi munkásmozgalmat is; az ellenforradalom értékelése pedig segítette a hazai illegális pártépítés munkáját. — TÓTH GÁBOR: AZ MSZDP falusi szervezőmunkája és tevékenysége Hajdú megyében^ a gazdasági válság éveiben, a Debreceni Állatni Levéltár, a Párttörténeti Intézet Archívumának anyagai, sajtó és visszaemlékezések alapján mutatja meg, miként talált a párt szervező munkája kedvező fogadtatásra, különösen a szegényparasztság körében, s mint fejlődtek a falusi szociáldemokrata szervezetek 1930—1932 áprilisa között. Ekkor a kormány igen erős akciót indított a szociáldemokraták kiszorítására a falvakból, s hogy ez sikerrel járhatott, abban a pártvezetőség megalkuvó politikájának is igen nagy része volt. Nem használták ki a parasztság forradalmosodó hangulatát a munkás-paraszt szövetség megteremtésére. — BARTHA ANTAL: A feudalizmus kialakulásának elméleti kérdései címmel B. F. Porsnyev: A feudalizmus és a népi tömegek c. művét ismerteti, mely egyetemes képet ad a feudalizmusról, ideértve a nomád és az ázsiai földműves népek körében kialakult feudalizmust is. — G.— K. Egyéb tudományos folyóiratok ACTA LINGUISTICA XVI. köt. (1966) 1—2. füz. — E. ABAFFY ERZSÉBET: A magyar irodalmi norma kialakulásának regionális irányzatai címen a magyar irodalmi nyelv a franciához és az angolhoz képest megkésett és más jellegű kialakulásának érdekes előzményeit tárja föl a XVI. századi soproni nyelvjárásban. Nyelvhasználat tekintetében három csoportot különböztet meg. Az egyik még a soproni dialektust használja, annak feltűnő sajátosságai nélkül. A második