Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

1428 FOLYÓIRATSZEMLE 1428 során létrejött főbb irattípusokat, felhíva a figyelmet ezek történeti forrásértékére. A tanulmány igen hasznos segítség minden, elsősorban helytörténeti kutatás számára, ennek a történetileg eddig kevéssé értékelt iratanyagnak felhasználásához. — DEGRÉ ALAJOS Zrínyi Miklós 1645-től haláláig viselt zalai főispánságáról ad ismertetést a megyei levéltár számbajöhető forrásanyaga alapján. Zrínyi a főispánsága alatti 50 közgyűlés közül bizonyíthatóan csak 6-on jelenik meg: számára a főispánságból inkább a török elleni védelem fenntartásához szükséges jövedelem volt a jelentős, magát az igazgatást inkább a helyi nemességnek engedte át. A cikk ismerteti a megye 1657. évi, feltehetően Zrínyi hatása alatt létrejött követi utasítását és Zrínyi néhány jellemző állásfoglalását konkrét ügyekben. — ViNC'zi KÁROLYNJS Földeák község levéltárának 1838. évi leltárát közli: jó áttekintést egy alföldi falu reformkori irattermeléséről, ennek fő típusairól és tágabb perspektívában a falusi írásbeliségről is. — A szám BENDA KÁLMÁN Emlékezzünk régiekről című rádióriport-sorozatát közölve, ezúttal a Szegedi és a Győri Állami Levéltárakat bemutató beszélgetések szövegét közli. — SIMONITY EMIL A Zala megyei úrbéri földkönyvek c. tanulmánya részletes elemzést ad ennek az abszolutizmuskori parasztságtörténet szempontjából rendkívül jelentős forrásanyagnak keletkezéséről, forrásértékéről és a belőle megválaszolható problémákról. — TEKE ZSUZSA a Szatmár megyei jómódú középbirtokos Üjfalussy-család levéltárát ismerteti, mely most került be az Országos Levéltárba, értékes adatokkal egyrészt egy középbirtokos család anyagi viszonyainak történetéhez, másrészt pedig e réteg politikai magatartásának, ideológiájának megismeréséhez. — A levéltárosok 1965-ben publikált helytörténeti munkásságáról szóló áttekintés részletes recenziót ad 31, részben helyi kiadónál megjelent munkáról. — A külföldi levéltárügyet ismertetve BORSA IVÁN két nagy nemzetközi okleveles adatgyűjtésnek (Corpus Membranarum Italicarum és Index Actorum Romanorutn Pontificum) munkálatairól számol be: előbbinek célja a Földközi-tenger partjain fekvő országokban található pergamen oklevelek összegyűjtése egyelőre az 1301 előtti időszakból, — utóbbi a III. Incétől У. Mártonig (1198 — 1417) uralkodott pápáknak a világ valamennyi levéltárában található oklevelei regesztáinak összegyűjtését célozza. — V. TÖRTÉNELMI SZEMLE IX. évf. (1966) 3—4. sz. Szűcs JENŐ: A magyar szellemtörténet nemzet-koncepciójának tipológiájához című tanulmánya bevezetőben a közép- és kelet-európai nacionalizmus nemzet-koncepciójának azon sajátosságát emeli ki, hogy a nemzetet „rendszerint egy többé-kevésbé mitizált nemzeti múlt tradícióiból eredezteti, mint igen ősi organikus közösséget", és alapjában változatlan, időtlen, korhoz nem kötött tényezők együttesének kontinuitásában látja a lényegót. Majd azt mutatja be, hogy a szellemtörténeti irányzat a maga módszereivel hogyan szolgálta a koncepció történeti alátámasztását. A magyar szellemtörténet azon erőfeszítését, hogy a magyarság sorsát örökérvényűleg megszabó nemzeti jellemvonásokat elemezzen ki a múlt évszázadaiból, a Szekfű Gyula szerkesztésében 1939-ben megjelent „Mi a magyar?" című tanulmánykötet elemzésével demonstrálja. Ennek során utal Szekfűék fasizmus- és szocializmus-ellenes „harmadikutas" attitűdjére. A továbbiakban nyomon kíséri a „nemzet" és „haza" fogalom történeti változásait, s elutasítja azokat a ma is mutatkozó nézeteket — mégha olykor a marxizmus jegyében jelentkeznek is —, amelyek a középkori parasztság osztályharcát nemzetivé mitizálják. Véleménye szerint a középkori parasztnak szülőföldjéhez való ragaszkodása patriotizmusnak nem tekinthető: ez utóbbi meghatározott körülmények között és az uralkodó osztály ideológiai ráhatása következtében létrejövő, nem kontinuus jelenség. — TRÓCSÁNYI ZSOLT: AZ erdélyi úrbér -rendezési kísérletek történetéhez című tanulmányában az 1790/1-i erdélyi országgyűlésről kiküldött úrbéri rendszeres bizottság működését vizsgálja, Erdélyben ez az első érdemi, birtokosnemesi kezdeményezés az úrbéri viszonyok általános szabályozására. Ismerteti a bizottság öszszetételét, tevékenységének azt a szakaszát, mely az urbárium alapelveinek tisztázását célozta, majd részletezi a bizottság nyomtatásban is megjelent operátumát. Megállapítja, hogy a bizottság munkálata — mely a birtokos nemesség és a kormányzat szempontjainak egyeztetését mutatja — korszerűtlen, sok vonatkozásban visszalépést jelent, egészében véve a „kérdés és a történelmi helyzet meghökkentő meg nem értéséről tanúskodik". Ezután ismerteti a bizottsági munkálat további, rendkívül viszontagságos útját, mely a különböző hivatalok útvesztőiben a Gubernium ós a Kancellária lényegtelen módosításaival a birtokos nemesség és az udvar halogatásába fulladt. A több mint másfél évtizede kész bizottsági javaslatok végül az 1810/11-i országgyűlés elé kerültek, melynek referens bizottsága