Századok – 1967
Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424
1426 FOLYÓIRATSZEMLE 1426 mazó gazdag forrásanyagot táblázatokba gyűjtve szemlélteti kutatásainak eredményeit. Megállapítja, hogy a danzigi piaccal élénk kapcsolatot fenntartó Dnyeper-jobbparti, majorkodó robotgazdálkodást folytató, ukrán mágnásbirtokok fejlődésére kedvezően hatott a kialakult kereskedelem. — BARTA ISTVÁN: Paraszti vándormozgalom a felvidéken 1834/3ő-ben című munkájában a paraszti osztályharc egy sajátos megnyilvánulásáról ad számot épp abban az időben, amikor az 1832 — 36-os országgyűlés haladó ellenzéke megújuló rohamokat vezetett a király által már elutasított úrbéri törvényjavaslat elfogadásáért. Különböző álhírek, félreértett rendelkezések hatására néhány felvidéki megye, elsősorban Pozsony, Nyitra és Bars paraszti lakossága — 1834 késő őszén — hogy kilátástalan helyzetén, nyomorúságán változtasson, felkerekedve, csoportokba gyűlve a jobb megélhetést sejtető déli megyékbe vándorolt. A szerző sokrétű levéltári forrásanyagra támaszkodva részletezi az államapparátus riadalmát, a mozgalom megakadályozását célzó kapkodó intézkedéseit és a létminimumért küzdő parasztok, kezdetben szinte feltartóztathatatlan, sokszor csodaváró, de végül alig valamit nyerő költözködését. A tanulmány egyúttal, konkrét elemzés alapján bemutatja az északi és déli megyék között valóban meglevő, a parasztság helyzetében is megnyilvánuló lényeges különbségeket és ezek kialakulásának történelmi körülményeit. — ELEK LÁSZLÓ: A gyümölcstermelés alakulása Magyarországon 1895 —1959 című tanulmánya a jelzett időhatárok között tekinti át az egyes hazai gyümölcsfajták ós a termelési mód fejlődósét. A századforduló utáni gyorsütemű termésnövekedésről megállapítja, hogy a termelt gyümölcs mennyiségének növekedése együtt járt a gyümölcstermelés szerkezetének megváltozásával is: növekedett az intenzív kultúrák iránya (pl. alma, körte, őszibarack) az extenzívek (pl. szilva, meggy) rovására. A felszabadulás utáni fejlődést igyekszik a mezőgazdaságban végbemenő átalakulás alapkérdéseihez (pl. földreform, „közópparasztosodási folyamat", „brigádterületek" kialakulása) hozzákötni, majd részletesen elemezve az 1959-es statisztikai adatfelvétel eredményeit, a gyümölcstermelés mai helyzetének legfontosabb kérdéseit tárgyalja. — ILA BÁLINT: A vlach parasztok tretina-adója címen a szatmári váruradalom megmaradt úrbéri összeírásanyaga, a tretina beszerzéséről készített 1570 évvel kezdődő számadássorozat és a szatmári provizor részére kiadott különböző kamarai utasítások alapján tanulmányt közöl másfél század metszetében (XVI—XVII. század) a tretina jelentéséről, tartalmáról, a víach parasztok állatadójáról. — FÜGEDI ERIK: Agrár jellegű szlovák település a török alól felszabadult területen című tanulmányában a szlovák parasztok vándorlását kíséri nyomon, az egyénenkénti költözésre és megtelepedésre is figyelmet fordítva. A település folyamatát, a politikai események és az országos fejlődés alapján, három nagy időszakra bontva (1690—1710, 1711 — 40, 1740 — 80) tárgyalja. Részletezi a vándorlás indító okait, formáját (szökés, földesúri áttelepítés stb.), irányát, mértékét, a letelepülők egzisztenciális problémáit, gazdálkodásuk módját, fluktuációjukat ós a költözködés általános eredményeit. Felhasznált forrásai közül a szökött jobbágyok jegyzékei ós a hagyomány a származási helyről adnak felvilágosítást, az országos és földesúri összeírások, az úrbéri tabellák mellékletei között fennmaradt szerződések a megtelepedés folyamatát és körülményeit mutatják be. — T. MÉREY KLÁRA: Egy középnemesi uradalom gazdasági felmérése 1839-ben Somogy megyében címen — tanulmánya függelékében közölt birtokleírás elemzése alapján — kijelöli a Schmidegg-uradalom helyét Somogy megye mezőgazdaságának reformkori helyzetében. Ennek megfelelően vázolja a birtok gazdaságának fő ágait, ezek helyzetét, az eredményesség vagy az elmaradás feltételezhető okait, a jövedelem eredetét és mértékét, az alkalmazott munkaerő megoszlását stb. Megállapítja, hogy az árutermelésre törekvő fejlett középnemesi urdalom munkaszervezete és jövedelemelosztása csak színárnyalatokban tér el az általános somogyi képtől; a kirívó magas mezőgazdasági termelékenységet fenntartásokkal kell kezelni. — TÓTH TIBOR: Adács község birtokviszonyai 1850— 1877 c. közleménye a Heves megyei falu reformkori jobbágy—földesúri viszonyából kiindulva mutatja meg: a parasztság a XVIII. század végétől, nyomonkövethető birtokaprózódás következtében kevés földdel lépett át a kapitalizmus korába. Az elaprozódási folyamat kiváltója az, hogy a zárt, „kis területű úrbéres földállomány mind szűkebbnek bizonyult a szaporodó úrbéri népesség számára". Az 1850-ben készült birtokrészleti jegyzőkönyv adatait összehasonlítja a 27 évvel későbbi adatokkal és kimutatja, hogy a 0—5 holddal rendelkező paraszti réteg javára igen nagy eltolódás tapasztalható: amíg ezek 1850-ben a paraszti gazdaság 60,7%-át adták, addig 1877-ben már 81,96%-át. A falu birtokviszonyainak változásában a polarizáció nem volt erős, nem alakult ki erős gazdagparaszti réteg.