Századok – 1967

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1424

FOLYÓIRATSZEMLE 1425 hogy mint a német nép magyarországi „népcsoportjának" (Volksgruppe) elismert képviselője, különleges jogi helyzetet vívjon ki magának az államban, amelynek birtokában betöltheti a náci Németország magyarországi „ötödik hadoszlopa" szerepét. E cél felé jelentős előrelépés törtónt 1938 őszén, amikor a súlyos belpolitikai nehézségekkel küzdő Imródy-kormányra egyidejűleg nehezedő külső német nyomás a magyarországi németek népi szövetségének (Volksbund) engedélyezéséhez vezetett. Az Imrédyt a miniszterelnöki székben X939 februárjában felváltó Teleki Pál erőfeszítései arra irányultak, hogy a Volksbundot egy kultúregyesület szintjén tartsa; megakadályozza, hogy a „népcsoport" kizárólagos ós elismert képviselőjévé küzdje fel magát, s hogy mint ilyen, autonóm módon — valójában a német birodalmi érdekeknek megfelelően — képviselje a hazai németség politikai, gazdasági, kulturális követeléseit. Ezek az erőfeszítések csak látszateredmónyekkel jártak: a magyar kormány részéről a belpolitikai, s nem utolsósorban a nemzetiségpolitikai szuverenitás megőrizhetése érdekében a német birodalom irányában tett sorozatos külpolitikai és gazdaságpolitikai gesztusok enyhítették ugyan a német nyomást és lehetővé tettek bizonyos taktikázást a Volksbund visszaszorítására, végső fokon azonban a magyar szuverenitás olyan általános aláásásához vezettek, amelynek súlyos következményei nemzetiségpolitikai vonatkozásban sem maradhattak el. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés alkalmával a magyar kormánnyal elfogadtatott diktátum a magyarországi németség egészét kiszolgáltatta a náci irányzatot képviselő Volksbundnak, s ennek a „népcsoportjogok" minden vonatkozásban való érvényesítésére irányuló törekvése ellenében Teleki már csak igen nehezen talált ittott kibúvót. 1941 áprilisától a Bárdossykormány már nem sok meggyőződéssel próbálta Teleki szellemében fékezni e folyamatot. A Szovjetunió elleni hadbalépés azután 1941 júniusában új szakaszt nyitott a magyarországi németség tragikus történetében. A Volksbund a német hadigépezet közvetlen szolgálatába állította előbb a magyarországi németség gazdasági erejét, majd emberanyagát is. A gazdag levéltári forrásanyagon felépülő tanulmány — sajátos nemzetiségpolitikai aspektusból — a tárgyalt időszak magyar kül- és belpolitikájának számos, eddig kevés figyelemre méltatott vonását — így a magyar és a német kormánynak a magyarországi szélsőjobboldali (nyilas) mozgalomhoz való viszonyát — is megvilágítja, és vitázik a Volksbund bűnös szerepét tisztára mosni igyekvő, Nyugat-Németországban megjelent tendenciózus művekkel. — SZAKÁCS KÁLMÁN: Krajne pravüe dvizsénija v vengerszkoj drevne v tricatüe godü. Tanulmánya elején a szerző a 30-as évek magyar mezőgazdaságának ós falvainak, a parasztság gazdasági-politikai helyzetének vonásait vázolva, megmutatja azokat a körülményeket, melyek előidézték, hogy a meginduló fasiszta mozgalmak a parasztság között kíséreltek nagyobb tömegbázisra szert tenni. A parasztokat mindenek előtt a válság okozta nehéz helyzet, politikai iskolázatlanság vezette a nemzeti szocialisták táborába, helyzetük változtatását remélték. Mindehhez hozzájárult: az SzDP falusi politikájának gyengesége; a hatóságok pedig a szélsőjobb szervezkedéseket tevékenységük első szakaszában nem korlátozták. Erősítették a szélsőjobbot a külpolitikai események is: Hitler uralomrakerülése ós az osztrák politika alakulása. A szerző ezután a Böszörmény-féle mozgalom történetével foglalkozik: a Párttörténeti Intézet Archívuma a Belügyminisztérium és korabeli kiadványok anyagai alapján megállapítja társadalmi bázisát, leírja a mozgalmon belüli ellentéteket, a kiszakadt csoportok (Meskó, gróf Eestetich) célkitűzéseit, azoknak a Böszörményék mozgalmától eltérő társadalmi bázisát. Az alapos társadalmi elemzés után a Böszörmény-féle mozgalom bukását, felbomlását előidéző tényezőket veszi sorra, ismerteti Böszörmény hatalomátvételi tervét, majd a szélsőjobboldali megmozdulások ideológiájának fő alapvonásait kiemelve, mégegyszer összefogja a parasztság és nemzeti szocializmus kapcsolatára vonatkozó mondandóját. — ANDICS ERZSÉBET: Szledujet li podvergáty revizii vzgljadü Marksza i Engelsza na vengerszkuju revoljuciju 1848 — 1849 godov című tanulmányát folyóiratunk már ismertette (Századok 1966. 6. sz. 1392. 1.). — JÁSZAY MAGDA: Dix ans de politique viennoise après Villafrance à la lumière des lettres d'un diplomate autrichien. 35 levelet közöl 1859 — 1870 közötti évekből, melyek értékes adalékokat nyújtanak Ausztria európai diplomáciájának történetéhez. — G. AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE VIII. évf. (1966) 3. sz. — ZENON GULDON: A Dnyeper-jobbparti ukrán mágnásbirtokok kereskedelmi kapcsolatai Danziggal (Gdaúsk ) a XVIII. században című tanulmányában az ukrán főúri birtokok kivitelének mértékét, összetételét, a vízi szállítás költségeit ós danzigi bevásárlásaik szerkezetét vizsgálja. A különböző birtokokról szár-