Századok – 1967
Történeti irodalom - Amerikai történészek az Osztrák-Magyar Monarchiáról (Deák István) 1402
TÖRTÉNETI IRODALOM 1411 tói sem riadt vissza. Amint ezt Hanak kimutatja,1 9 , Szebenyei, állítólagos budapesti leveleiben angol-barát és német-ellenes beszédeket illesztett magyar politikusok szájába. Bűnbaknak Tisza Istvánt tette meg. Románia beavatkozása után az angol hatóságok Szebenyeit internálták, mire a Morning Post is felhagyott a nemes magyar nemzet támogatásával. A Monarchia felbomlásával foglalkozó írások közül kiemelkedik az angol Z. A. B. Zeman tanulmánya: The Break-up of the Habsburg Empire, 1914 —1918. A Study in National and Social Revolution (A Habsburg Birodalom felbomlása. A nemzeti ós szociális forradalom elemzése).20 Amint ezt a könyv alcíme is mutatja, Zemannak az volt a célja, hogy a világháború éveiben kifejlődött nemzetiségi ós társadalmi mozgalmaknak a Monarchia felbomlására gyakorolt hatását vizsgálja. A szerző, aki leginkább bécsi levéltárak anyagára támaszkodik, és mint aki a szláv nyelveket is jól bírja, két tételt állít fel. Az egyik, hogy a Monarchiát belső erők és nem az Entente-hatalmak bomlasztották fel — ezzel ma már mindenki egyetért; a másik, hogy a háború előtt lejátszódott nemzetiségi küzdelmeknek vajmi kevés közük volt a Monarchia bukásához, azt sokkal inkább a háború alatt megindított radikális nemzeti mozgalmak és főleg a politikai emigránsok okozták. Zeman szerint a háború előtt kifejlődött nemzeti mozgalmak célja nem a Monarchia felosztása, hanem annak reformja volt, és ha akadt is néhány radikális megmozdulás, az 1914 nyarára sokat veszített erejéből és népszerűségéből. így például a szélsőségesen radikális, mert orosz-barát, rutén nemzetiségi mozgalom ereje 1914-re ellankadt, és helyét felváltotta a Bécs és Berlin által támogatott, mert nagyorosz-ellenes, ukrán nemzeti mozgalom. Ha maradt is 1914-re néhány radikális nemzeti megmozdulás, így például a pán-szerb mozgalom, azokat elsöpörte a háború vihara. Kramar-nak csehországi neo-szláv pártja pedig csak addig virágzott, ameddig létezett a párt bálványa: a cári Oroszország. A háború első éveiben, írja Zeman, a Monarchia nemzetiségei majdnem kivétel nélkül elfogadták a Monarchia tényét, és általában hűségesen szolgálták a császár és király zászlaját. Ezért nem a hazai ellenállókra, hanem a politikai emigránsokra hárult az a feladat, hogy egy új, radikális nemzeti ideológiát teremtsenek, ós azt elfogadtassák az Entente -hatalmakkal. Az emigránsok érdeme, hogy felfedezték: hazájuk függetlenségét csak a nyugati, polgári nagyhatalmak segítségével vívhatják ki. Masaryknak és társainak ez a felfedezése azonban csak rövid lejáratra volt helyes: történelmi szempontból a nyugati irányzat súlyos hiba volt. Zeman szavaival: ,,az emigránsok akkor, amikor a nyugati hatalmakhoz fordultak, hazájukat valósággal kiemelték a közép-európai térségből",2 1 és jövőjét a nyugati hatalmak jóindulatától és erejétől tették függővé. Az emigránsok szerencséjére a Monarchia a háború idején hibát hibára halmozott, és ezzel igazat adott az emigránsoknak. Érdekes, hogy Zeman a háború előtt elkövetett hibákat, így például a kiegyezést nem tartja végzetesnek, annál nagyobb jelentőséget tulajdonít az olyan háborús „baklövéseknek", mint például a német katonai hatalomnak való osztrák behódolás, a diktatúra bevezetése és végül a polgári hatalomnak a katonai hatalommal való fokozatos leváltása. A tény az, írja Zeman, hogy, a polgári hatóságokkal ellentétben, az osztrák-magyar katonai vezetés teljes mértékben osztotta a szláv emigránsoknak azt a hamis fneggyőződését, hogy a szláv népek nem hűek a Monarchiához. Ezórt a katonai vezetés a legszigorúbb rendszabályok bevezetését követelte a szlávok ellen, ós ezeket a maga hatáskörében, vagyis a fronthoz közel fekvő területeken be is vezette. Ezzel a tábornokok az emigránsok malmára hajtották a vizet. Ha ehhez hozzáadjuk a Monarchia vezetőinek legfőbb hibáját, azt, hogy elvesztették hitüket saját rendszerükben és vezetésre való jogosultságukban, akkor megértjük, miért fordult el tőlük a háború végén a Monarchiának minden népe. Magyar szempontból érdekes Zeman könyvének az a része, amelyben a szerző a nemzeti mozgalmakkal párosult társadalmi mozgalmakról ír. Hogyan lehetséges az, kérdi az író, hogy az 1918 októberében mindenfelé kitört polgári és nemzeti forradalmak csak Német- Ausztriában ós Magyarországon terelődtek szociális síkra Î Zeman válasza, hogy a szláv nemzeti vezérek a magyaroknál és osztrákoknál tapasztaltabbak és erősebbek voltak, és ezért sikerült nekik a tömegek forradalmi energáiját nemzeti irányba terelni. Német-Ausztriában ós különösen Magyarországon a polgári forradalom vezérei — tapasztalat híján — nem tudtak ellenállni a tömegek szociálforradalmár törekvéseinek. Minthogy " Uo. 165. 1. "London. 1961. 11 Zeman: i. m. 254. 1.
