Századok – 1967
Történeti irodalom - Amerikai történészek az Osztrák-Magyar Monarchiáról (Deák István) 1402
1408 TÖBTÉNETI IRODALOM A Monarchia egyes politikai és társadalmi jelenségeit és korunk problémáit sikerrel kapcsolja össze William A. Jenks, a virginiai Washington and Lee egyetem tanára Vienna and the Young Hitler (Bées és az ifjú Hitler) című művében.13 Jenks könyve nem sok újat mond Hitler ifjúkoráról: ezt a tárgyat Konrad Heiden és Alan Bullock Hitler-életrajzai márkimerítették. Az író célja azt a kérdést elemezni, milyen hatást gyakorolt a Monarchia — ós különösen Bécs — Hitler egyéniségére. „Micsoda irónia", kiált fel az író művének bevezetésében, hogy „az a város, amely évszázadok óta kozmopolitizmusáról volt híres, a totalitáriánus nacionalizmus legborzalmasabb hirdetőjét termelte ki."14 A Habsburgdinasztia, amelynek léte Bécshez fűződött, a nyugati embernek azt az immár teljesen elavult meggyőződését jelképezte, hogy a kereszténység csak egy nemzetközösségben virágozhat, és hogy az egyház nemzetek felett szárnyaló szellemi és erkölcsi hatalma megkívánja egy nemzetek feletti politikai szervezet létezését. Bécs maga mindig az idegenek tanyája volt: bennszülött polgárai türelmükről, a külföldiekkel való összeházasodásra érzett készségükről voltak híresek. Mégis, ebben a városban sajátította el Hitler az idegengyűlöletet, ós ez a város volt az, amely később, talán minden más német városnál lelkesebben üdvözölte dicsőségben hazatérő volt lakóját. Jenks Bécsnek színeváltozását jó néhány okkal magyarázza. Ilyen a liberalizmus túl gyors fejlődése és hanyatlása, a német nacionalizmus növekedése, a vallási élet elsekólyesedése, és főleg: a gyors iparosodás következtében beálló súlyos társadalmi megrázkódtatás. A Bécsbe özönlő, munkát kereső bevándorlók szörnyű lakásínséget, rossz közbiztonságot teremtettek, és a bécsi kispolgárból idegengyűlölő sovinisztát faragtak. Bécs a századforduló idején, minden látszólagos tündöklése ellenére végtelen nyomor fészke volt, ahol a lakosság jelentős része — így Hitler is — inségotthonokban tengődött, vagy éppen csatornákban, hidak alatt ütötte fel tanyáját. Mások egy-két szobás lakásokban zsúfolódtak össze, és 1890-ben egy városi bizottság olyan házra is akadt, ahol harmincegy szoba-konyhás lakásban 276 személy lakott. A liberális pártot a bécsi politikában felváltó tömegmozgalmak: a keresztényszocialista párt, a szociáldemokrácia és a különböző nagynémet szervezetek a kispolgárok elégedetlenségéből és a proletárok szegénységéből merítették erejüket. Hitler, a lumpenproletár, mind a három mozgalmat figyelmesen tanulmányozta, és mind ideológiájukból, mind gyakorlatukból később azt alkalmazta, amire szüksége volt tervei megvalósításához. A Monarchia első világháborús történetéről az utóbbi időkben három angol nyelvű mű jelent meg. Az egyiknek amerikai, a másik kettőnek angol a szerzője. Az olvasó megbocsátja, ha egy amerikai történészekre vonatkozó cikkben ismételten megemlékezünk angol szerzők műveiről, de a véletlen úgy hozta, hogy a három könyv mindegyike angolszász történész-körökben mostanában divatos, új irányzatokat képvisel, és ezért érdemes műveiket ide besorolni. Joachim Remak, az University of California tanára: Sarajevo. The Story of a Political Murder (Szarajevó. Egy politikai gyilkosság története)15 című könyvében Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának előkészítését és végrehajtását tárgyalja nagy részletességgel. Az író óráról órára követi, és ezzel az olvasó számára megeleveníti az esemény hőseinek lépéseit. Ez a részletező módszer nyugati történészek között ma meglehetősen elterjedt, és az olvasók körében igen népszerű. Veszélye, hogy hatás vadászathoz, törtónelemhamisításhoz vezethet. Remak ezt a veszélyt szerencsésen elkerülte: könyvének dokumentációja megbízható, leginkább a bécsi Verwaltungsarchiv és a Haus-, Hof- und Staatsarchiv irataira támaszkodik. A szerző nagyszámú emlékiratot és magánlevelet is átolvasott, és személyesen beszélt a merénylet életben levő szemtanúival, valamint a Princip-per résztvevőivel. A könyv különös érdeme, hogy — az eddigi szokástól eltérően — nemcsak a gyilkosság megszervezésével és politikai hátterével foglalkozik, hanem rendkívül érdekesen ír a merényletben résztvett fiatal szerb hazafiak életéről, terveiről és 1914 utáni sorsukról. Remak meggyőzően bizonyítja, hogy az 1903-as belgrádi királygyilkosságot követő osztrák—szerb ellentét bármilyen pillanatban háborúhoz vezethetett. A szerb hazafias mozgalom radikális szárnya semmiféle erőszaktól nem riadt vissza, hogy célját, Nagy-Szerbiát megvalósítsa. Magát a merényletet a szerb kémelhárító szervezet, illetve annak fanatikus vezetője, Apis készítette elő. Minthogy a jugoszláv levéltárak idevonatkozó iratai még mindig zárlat alatt vannak, az író nem ad végleges választ arra a kérdésre, hogy vajon a szerb kormány tudott-e a merénylet tervéről, és ha igen, akkor valóban megpróbálta-e erről az osztrák-magyar vezetőséget értesíteni. Annyi bizonyos, hogy a kómel-15 New York. I960. 11 Jenks: i. in. 1. L 15 London. 1959 és New York, 1959.
