Századok – 1967
Történeti irodalom - Amerikai történészek az Osztrák-Magyar Monarchiáról (Deák István) 1402
TÖRTÉNETI IRODALOM 1409 hárító iroda és a titkos hazafias szervezetek a szerb kormánytól függetlenül működtek, és nem egyszer a kormánnyal ellentétes politikát folytattak. A merénylet elkövetőiről Kemak kedvező képet fest. Gavrilo Prineip és társai tisztességes, népüket rajongásig szerető, gyakran művelt ifjak voltak, akik szívesen vállalták tettük következményeit a szerb nemzet és a szociális demokrácia érdekében. Érdekes, hogy az osztrák bíróság, amely a huszonöt vádlott ügyét tárgyalta, ezt a körülményt valamennyire méltányolta, és a vádlottakkal udvariasan bánt, nem egynek közülük meg is kegyelmezett. Az osztrák bíróság jogtisztelete a Monarchia háborús történetének egyik fénypontja. Más kérdés, miért pusztult el Prineip és több társa néhány éven belül a Monarchia börtöneiben. A tragédia nagyságát fokozta, hogy 1917-ben az emigráns szerb kormány Apist kivégeztette. Bár a kivégzés nem állott kapcsolatban a szarajevói üggyel, a merénylet szervezőjének korai halála megfosztotta a történelmet a legfontosabb tanúvallomástól.1 6 Tény az, hogy a háború végét csak hárman élték meg a merénylet aktív résztvevői közül, és ezekből ma csak ketten vannak életben. Ami az osztrák vezető köröket illeti: őket Ferenc Ferdinánd halála meglehetősen hidegen hagyta, és a háborút nem felháborodásból, hanem jól megfontolt számításból üzenték meg Szerbiának. Harry Hanak, a leicesteri egyetem tanára, Romákhoz hasonlóan új utakon jár. Great Britain and Austria-Hungary During the First World War (Nagybritannia ós Ausztria-Magyarország az első világháborúban)17 című könyvében az angol háborús közvélemény változásaival és a változások politikai jelentőségével foglalkozik. Maga a tárgykör előttünk nem ismeretlen: idősebb közép-európaiak bizonyosan emlékeznek arra, milyen fontos hatást gyakoroltak Scotus Viator (R. W. Seton-Watson álneve) és Wickham Steed, a Monarchiának e két bírálója a háború előtti és alatti angol közvéleményre és ezen keresztül a közép-európai népek sorsára. Hanak tanulmányának értéke, hogy az ismert tényeken túlmenően a közvélemény-alakítás kérdését minden oldalról megvizsgálja, amit csak újságok százainak és sok más forrásnak átolvasása tett lehetővé. Sokoldalú tanulmányából elég, ha kiragadjuk az elsősorban magyar vonatkozású részeket. „Tudvalevő, írja Hanak, hogy a XX. század kezdetéig Ausztria-Magyarország minden nemzete közül a magyar volt (Angliában) a legnépszerűbb."18 Az 1848-as forradalom emléke, Kossuth neve, a magyar hivatalos propaganda sikere az Aranybullának, mint a „Magyar Magna Carta"-nak népszerűsítésében, a magyar arisztokraták bőkezűsége és „angolos" viselkedése, a híres magyar vendégszeretet, mind hozzájárultak Magyarország tekintélyének öregbítéséhez. Érdekes, hogy a magyar kormány-propaganda — és Hanak példákat sorol fel ennek bizonyítására — még a nemzetiségek durva elnyomását is elfogadtatta az angol vezető rétegekkel, amelyek egy része ebben az időben Spencer és a „társadalmi darwinisták" hatása alatt állt, és maga is szívesen tett különbséget felsőbbrendű és kevésbé életrevaló fajok között. Magyar szempontból a döntő angliai változás a XX. század első éveiben állott be, amikor az eredetileg magyar-rajongó Wickham Steed, egy fiatal újságíró Bécsbe látogatott. Steed Bécsben először a kiegyezés osztrák bírálóinak hatása alá került, majd, az osztrákokkal szakítva, a szláv nemzetiségek oldalára állt. The Habsburg Monarchy (1913) című könyvében Steed a kiegyezést már a német Drang nach Osten fontos, és a szláv népek szempontjából végzetes állomásának tekintette. Steed „megtérése" jelentőségében eltörpül R. W. Seton-Watson felfogásának megváltozása mellett. Ez a történész 1906-ban járt először Magyarországon, mint diák és a magyar történelem szerelmese. „Megtérése" Szent Páléhoz volt hasonló: „Hazudtak nekem a magyarok ! Hazudtak !" írta Steednek még Budapestről, és valóságos kereszteshadjáratot indított a magyarországi nemzetiségi és társadalmi elnyomás leleplezésére. Egy ideig még bízott a magyar uralkodó osztály józanságában, és leleplezéseinek reformszínezetet adott, később azonban végleg szakított a magyarokkal, Ferenc Ferdinánd " Nagy kár, hogy Remak nem ismerte vagy nem használta Ham Übersberger: Österreich zwischen Russiand und Serbien című munkáját, amely szerb levéltári adatok alapján erősen valószínűsíti azt, hogy a szerb kormány tudott aszarajevoi merénylet tervéről, mégha azt esetleg nem is helyeselte. Übersberger munkájának hiányában Remak azokra az összefüggésekre sem mutathatott rá, amelyek Apis szaloniki perét a szarajevói merénylethez fűzték. Mert amíg Remak Apis és társainak justizmordjára nem ismer kielégítő választ, Übersberger rámutat arra, hogy az emigráns szerb kormány Apisék kivégzésével a szarajevói merénylet nyomait igyekezett eltüntetni és egyb»n megszabadult a veszélyes katonai ellenlábasaitól. Remak természetesen nem ismerhette a jugoszláv Vladimir Dedijer: The Road to Sarajevo (A Szarajevóba vezető út) című legújabb munkáját (New York. 1966), amely a fentiekkel szemben azt bizonyítja, hogy sem a szerb kormány, sem a „Fekete Kéz" nem játszott szerepet a Ferenc Ferdinánd elleni merényletben, hanem az kizárólag a délszláv egységért és forradalmi demokrata eszmékért lelkesedő boszniai fiatalok műve volt. "A könyv teljes címe: Harry Hanak: Great Britain and Austria-Hungary During the First World War, A Study in the Formation of Public Opinion. London. 1962. " Uo. 2. 1.
