Századok – 1967

Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216

1226 ELEKES LAJOS zedékenként újraírják a történelmet. Ez a vád részben igaz, részben rosszindulatú hamisítás. Az nyilvánvaló, hogy — a pártosságról imént mondottak értelmében is — minden történelmi osztály, minden társadalmi rendszer másként szemléli és másként értékeli a múltat, a jelenéhez vezető utat. Más kérdésekre keres benne választ, ennek az érdeklődésnek megfelelően vizsgálja a múlt roppant tényanyagát. Ismert dolog, a hajdankor történetíróit a dinasztiák és a nagy emberek érdekelték, a közelmúlt és napjaink kutatóit egyre inkább a történelem igazi formálói, az egyszerű emberek tömegei. Ugyanannak a ténynek — azonos körülírása esetén is — más lehet az értékelése: a múlt történetírása elhallgatta vagy elítélte, napjaink történetírása igyekszik megillető helyükre emelni a parasztháborúk, népi mozgalmak résztvevőit. S meglehet (meg is történt), hogy az ilyen igyekezet túlzásokra vezet, a mindig ellentmondásos fejlődés szép vagy rút, pozitív vagy negatív oldalainak egyoldalú kiemelésére. Éppen a marxista pártosságon alapuló tudományos történetfelfogás és a megfelelő kutatómódszer következetes érvényesítése teszi lehetővé, hogy mindezeket a torzításokat — saját hibáinkat és tévedéseinket is — meghaladva, teljes valósághűséggel ismerjük meg és mutassuk fel a történelmi folyamat igazi arcát, mozgató erőit, jelenünkön át jövőnkbe mutató hatalmas ívét. A történelem megismerése a jelent és a jövőt szolgálja, első renden azáltal, hogy — mint fentebb tárgyaltuk — megvilágítja az idáig vezető utat. Megmutatja annak részleteit is, de megmutatja — és ez a döntő — egész hatalmas vonulatát. Perspektívába, történelmi távlatba emeli a jelent. A magunk részéről ebben látjuk eszmei-politikai, ideológiai nevelőhatásának, tudatformáló funkciójának lényegét. Éz azonban azt is jelenti, hogy a múltat a jelen szemszögéből, szabatosabban: a jelenig elért eredmények szintjéről kell szemlélnünk, nem hagyván figyelmen kívül a jelen fejlődési tendenciáiban kirajzolódó, tudományos igénnyel körvonalazható távlatait sem. Marxilenini eszmeiség igényével csak ilyen módon foghatjuk fel a jelen sokat Adtatott szerepét a múlt, a történelem megítélésében. A jelen szerepének felismerése sőt előtérbe állítása tehát nem azt jelenti, mintha akár hozzátenni akarnánk valamit is a múlt megmásíthatatlan tényeihez, akár elvenni akarnánk azokból valamit. A jelen és a jövő egyaránt tudományos alaposságra, pontosságra, valósághűségre kötelez. De a társadalmi fejlődés más-más szintjének jelenéből tekintve a valóság: a történeti folyamat más-más oldalát fordítja felénk. Más oldalai, más vonásai azok, amelyekből a mindenkori jelen a maga módján feltett kérdésekre választ vár és tanulságot merít. Korábbi korok, előző társadalmak jelenét, a történelem akkori vizsgálóit egyes kérdések foglalkoztatták. Nagyrészt olyanok, amelyek bennünket már alig vagy egyáltalán nem érdekelnek. Mi igényt tartunk a tudományos teljesség megismerésére, de elsősorban a lényeget, a mozgás irányát, az ezt elsődlegesen meghatározó tényezőket kutatjuk. Állítjuk, hogy a fejlődés törvényszerűen haladó folyamat, amelyben az uralkodóvá váló tendencia ellentétes tendenciák leküzdése közben, ellentmondásosan, emberi-társadalmi cselekvésben érvényesül. Azt valljuk, hogy az egyetemes emberi haladás útja törvényszerűen vezetett a szocialista viszonyok kialakulásáig. Országunkban ezek a viszonyok kialakulóban, erősödőben vannak. Ezeknek az ismeretében, ezek elért szintjéről visszatekintve kell értelmeznünk, értékelnünk a megtett utat, a történelem — történelmünk — szocializmust formáló jelenünkig vezető folyamatát. Ez természetszerűen magával hozza, hogy nem egy vo-