Századok – 1967
Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216
TÖRTÉNETI ISMERET ÉS SZOCIALISTA TUDAT 1227 natkozásban megváltozik a történelmi folyamat egészének távlata mellett egyes részleteinek optikája is. Nem csupán arról van szó, hogy több figyelmet fordítunk a múltban a tömegek életére és küzdelmeire, hogy különleges figyelmet fordítunk — kell, hogy fordítsunk — azokra az eseményekre és folyamatokra, amelyekben jelenünk közvetlen előzményeit, előkészületeit láthatjuk, hanem arról is, és talán mindenekelőtt arról, hogy a fejlődés egészét, annak kiemelkedő mozzanatait, leginkább előremutató, a haladás mindenkor döntő mértéke szerint legnagyobbra becsülhető tényeit is úgy tekintjük, mint a jelenünkben elért, minőségileg új magasabb fejlődési fok elérésének lépcsőzetes előfokait. Egyaránt jelenti ez mindannak megbecsülését, ami múltunkban az egyetemes és azon belül a hazai előrehaladás ügyét szolgálta, és mindennek olyan felfogását, ami a múlt értékeiről a jelen értékeire, a jövő tennivalóira irányítja figyelmünket. Ha a történelem politikai nevelő és mozgósító hatásáról beszélünk, -— nézetünk szerint jogosan beszélhetünk erről is, — akkor mindenekelőtt az imént jelzett összefüggésre kell gondolnunk. A történelem ismeretének a politikai eligazításban játszott — természetesen nem egyedül döntő, de nem is elhanyagolható — szerepét a marxistaleninista tudományosság mindig elismerte. Értelmezésében éppúgy voltak vulgáris torzítások, mint a marxi-lenini eszmeiség, pártosság alapkövetelményeinek értelmezésében is. Ezek jelentkeztek egyebek közt a történelmi tények tanulságainak úgy húsz esztendővel ezelőtt elterjedt (nyomokban, igaz egyre ritkábban, mindmáig fellelhető) ún. aktualizálásában. Azóta mindenki (vagy majdnem mindenki) előtt nyilvánvaló, hogy aktualitás és aktualizálás nem ugyanaz. Míg az egyik — az előbbi — egyáltalán nem idegen a tudományosságtól, a másik — kivált annak idején gyakori, erőltetett formáiban — szükségképpen ellentétbe kerül vele. Ilyenformán állunk a történelmi ismeretek politikai eligazító szerepével is. Vulgáris értelmezésben, közvetlen politikai irányításnak tekintve a történelmi ismeretek e funkcióját, nyilvánvalóan hibás eredményre jutunk. Nem közvetlen irányításnak értve, hanem a történelmi távlatosság, a nagyobb összefüggések áttekintése követelményének részeként fogva fel, a tudományosan megalapozott politikai gondolkodás igen fontos összetevője lehet. A politikai gondolkodásban a történelmi távlatosság bizonyos fokig védelmet nyújt mind a szűklátókörűség, mind az ábrándozó távolbatekintés — mindkét esetben: a politikai irrealizmus — veszedelmeitől. Amivel természetesen megint nem azt óhajtjuk állítani, hogy e veszélyekkel szemben az egyedüli vagy akár a legfontosabb biztosíték a történelmi műveltség, a történelmi kategóriákban Való gondolkodás, a történelmi távlatok felmérésének képessége volna; azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a biztosítékok rendszerében, a politikai gondolkodás tudományos megalapozásának összetevői közt e tényezők szerepe sem jelentéktelen. Folyó vitáink köréből jó néhányat említhetnénk, amelynek mondanivalója valamilyen oldalról az imént tárgyalt témákhoz kapcsolható. Csupán egyre utalunk közülük, a realizmus igénye és annak értelmezése körül kibontakozottra. Az igény hangoztatói bizonyára nem gondoltak arra, hogy ez a szóhasználat éppen a történetírás vonatkozásában némileg zavaró képzeteket idézhet: volt ugyanis — és nem egy vonatkozásban máig hat — a magyar történetírásnak olyan ága, amely ezt a kifejezést a politikában a megalkuvó-egyezkedő állásfoglalások méltatására foglalta le. Senki sem köteles erre gondolni, ha a realizmus követelményét hallja említeni; de aki ma és éppen a történettudomány vonatkozásában támaszt ilyen követelményt, helyesen teszi, ha eleve elhatárolja 8*
