Századok – 1967
Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216
TÖRTÉNETI ISMERET ÉS SZOCIALISTA TUDAT 1225 attól elmaradó fejlődésmenetek tanulmányozásának fontosságát, egyebek közt a fő fejlődésmenet jellemző vonásainak, nem utolsó sorban kiemelkedő felgyorsulásának teljesebb megértése kedvéért is. Aligha kíván bővebb magyarázatot: a marxista tudományosságot eddig nagyrészt lekötötte (és erőinek jelentős részét ma is leköti) a fő fejlődésiránnyal, fejlődésmenettel összefüggő kérdéseknek és azok közvetlen tanulságainak tisztázása. Bizonyos mértékig az is érthető, ha ezeket a tanulságokat nem egy esetben közvetlenül igyekezett alkalmazni más — többé vagy kevésbé eltérő — fejlődésmenetek vizsgálatakor. Napjainkban a sajátosságok beható tanulmányozásának igénye egyre nagyobb nyomatékkal érvényesül s ez — amennyiben együtt jár a lényegi egyezések, az alapvető törvényszerűségek területén megfigyelt és kétségkívül érvényes azonosságok szem előtt tartásával — bizonyosan sokkal fogja gazdagítani, mélyíteni ismereteinket a haladás konkrét formáinak és egyetemes érvényességének kérdéskörében is. Tudjuk, voltak és vannak, akik a történettudományban azért óvtak és óvakodtak mindenféle értékeléstől, mert attól tartottak, hogy ez tudománytalan eljárások forrása, például történetietlenül alkalmazott utókori szempontok visszavetitésének ürügye lehet. Ha ilyesmi történik, amint történt nem egyszer, az valóban súlyos hiba. A hibát azonban elkerülhetjük, ha pontosan alkalmazzuk a történelmi értékelés egyetlen lehetséges mértékét: miként viszonyul a vizsgált tárgy, jelenség a történelmi folyamat egészéhez, a történelmi haladás akkor időszerű formáihoz, akkori eredményeihez és lehetőségeihez. Az értékelés ilyen fajtája, ha a fentebb mondottak értelmében vett szigorú kritikával és elfogulatlanul végezzük, semmiféle torzításnak, történelmietlen visszavetitésnek nem ad helyet. A történettudományos megisme-I résnek pedig, legalábbis a történettudomány marxista értelmezésében, elengedhetetlenül fontos része, — talán nem túlzás azt mondani: legfontosabb része, végső értelme. Az értékelés biztonságának elvi alapja — a tudományosság marxista ! értelmezésében -— a tudományos kutatás pártossága. Nem célunk itt fejtegetni a marxista pártosság fogalmát. Különös fontosságát sem hangsúlyozt nánk ekkora nyomatékkal, ha az utóbbi idők hazai és külföldi vitáiban nem tapasztaltunk volna némi bizonytalanságot a fogalom értelmezése, jelentőségének elbírálása körül. A pártosság azt jelenti, hogy a kutató valamely történetileg kialakult társadalmi osztály — a marxizmus esetében a munkásosztály — álláspontján áll; innen elemzi és értékeli a fejlődés tendenciáit, megismerhető összefüggéseit. A társadalmi fejlődés valóságos tartalmának felismerése szempontjából a marxista pártosság a teljes hűség — ebben az értelemben: a teljes objektivitás, tárgyilagosság, szabatosság — lehetőségét biztosítja mindenekelőtt annak következtében, hogy a teljes felszabadulásért, az emberi világért küzdő, annak létrehozásában elemien érdekelt (és elodázásában nem érdekelt) osztály eszmei képviselőjét hamis ideológiák elvileg nem fékezik az igazság, a teljes igazság feltárásában. Ha a marxista tudományosság valamelyik képviselője a pártosság elvének hangoztatása közben vétett az igazság, a valósághűség tudományos követelménye ellen, akkor az nem azért történt, mert pártos volt, hanem azért, mert nem eléggé volt — nem eléggé marxistaleninista módon volt — pártos. Még egy rövid szót a mindenkori jelen szerepéről, nem annyira az értékelés, mint inkább az érdeklődés és a látásmód alakítása tekintetében. Sok vád érte a történettudományt, mert képviselői — úgy mondják — nem-8 Századok 1967/6
