Századok – 1967

Korreferátumok - Elekes Lajos: Történeti ismeret és szocialista tudat 1216

TÖRTÉNETI ISMERET ÉS SZOCIALISTA TUDAT 1219 Az ismereti teljesség a történettudományban két, nem egészen egybeeső fogalmat takar. Az egyik értelmezésében jelentheti az ún. történelmi tények — a történelmi folyamat részei, elemei, megtörtént dolgok, események stb. — teljes ismeretét, a másik ezzel részint egyező-egybeeső értelmezésében pedig jelentheti az ezek feltárásához, megismeréséhez utat nyitó adatok, források — az „anyag" —ismeretének teljességét. A kettő megkülönböztetése nagyon is indokolt mind a kutatás, mind az ismeretek elterjesztése, az objektív és szubjektív hitelesség metodikai feltételeinek megteremtése szempontjából. A lehető teljesség igényének hangsúlyozása mindkét vonatkozásban indokolt, elmulasztása pedig felettébb sajnálatos következményekkel járhat. Szükséges azonban hangsúlyoznunk, hogy a teljesség követelménye sehol, a történettudományban sem értelmezhető másként, mint a lényeg megismerése alapvető követelményével összhangban és annak függvényeként. A lényeg a történelmi folyamatban, következőleg az ezzel foglalkozó tudományban is a törvényszerűség. Mint ismeretes, a történelmi törvényszerűségek sokrétűek. A legfontosabbakat a filozófia is számon tartja, a történelmi materializmus legáltalánosabb formulázásában. Sokukkal foglalkozik — saját diszcipUnájának keretében és annak összefüggésrendszerében — a szociológia vagy a gazdaságtudomány. Az utóbbi évek tisztázó és rendszerező vitái, megbeszélései — főként a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának történelmi, társadalomtudományi, filozófiai osztályai, megfelelő kutatóintézetei és folyóiratai által kezdeménvezettek vagy irányítottak — sokban segítettek teljesebbé tenni ismereteinket a társadalmi-történelmi törvényszerűségek jellegéről, érvényesülésük módjáról, • kutatásuk korszerű feltételeiről. Sokban segítettek annak pontosabb körvonalazásához is, melyik tudománynak mi a specifikus feladata, lehetősége az érintett területek vizsgálatában. Hozzájárultak a társadalmi-történelmi törvényszerűségek kutatásában elsőrenden érdekelt tudományok: filozófia, szociológia, történelmi tudományok, gazdaságtan azonossági és érintkezési pontjainak, továbbá — ami korábban kevésbé lévén tisztázott, nem egyszer okozott félreértéseket — kutatási feladataik és lehetőségeik sajátos tulajdonságainak meg-I világításához is. Bár az ilyen természetű vizsgálódásokat nem tekintjük lezártnak s eredményeiket korántsem tartjuk minden tekintetben megnyugtatónak, annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy számottevő előhaladás történt egyebek közt a történettudomány specifikumainak teljesebb, pontosabb körvonalazása irányában is. Alátámasztást, megerősítést nyert az a marxista szakemberek körében egyébként korábban sem tagadott álláspont, hogy a történettudomány középponti döntő feladata a fejlődésmenet fő vonalának, az ezt kifejező törvényszerű összefüggésnek (összefüggéseknek) a kimutatása. Egyúttal azonban ugyanilyen hangsúllyal jutott kifejezésre az a marxista szakemberek java számára szintén nem vitás, de korábban — dogmatikus, sematikus, egyszerűsítő nézetek hatására — nem mindig kellő nyomatékkal hangsúlyozott és nem is mindig kellő következetességgel érvényesített álláspont, amely szerint a történettudomány feladata nem merül ki a fejlődés menetét meghatározó, fő irányát kifejező törvényszerűségek feltárásában, sem ezek kellő mennyiségű anyaggal történő illusztratív alátámasztásában. A történettudománynak egyebet is kell nyújtania: azt a különleges többletet, amit más tudomány nem nyújthat s ami nélkül a két előbbi feladat bármily tökéletes elméleti megoldása is csonka marad, mert nélkülözi (vagy legalábbis nem teljes mértékben birtokolja) a valósághűség egyik fontos kritériumát: az élet-