Századok – 1967
Korreferátumok - Erényi Tibor: Munkásmozgalom-történeti irodalmunk helyzetéről fejlődéséről 1205
MUNKÁSMOZGALOM-TÖRTÉNETI IRODALMUNK HELYZETÉRŐL 1207 Megemlítem azt is, hogy a Párttörténeti Intézet a jövőben is folytatja azoknak a történeti kérdéseknek tudományos megvilágítását, amelyeknek közvetlen politikai aktualitásuk van. Ebben az összefüggésben kiemelem a párt szövetségi politikájának fejlődéséről már megjelent tanulmánygyűjteményt és azt a befejezés előtt álló monográfiát, amely a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésével foglalkozik. Folyamatban van fontos elvi-történeti kérdések átfogó vizsgálata is. Áttekintés készül a magyar szociáldemokrácia történeti útjáról, valamint a Komintern és a KMP kapcsolatairól. Mindezek a munkálatok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar kommunista mozgalom múltjáról, küzdelmeinek jelentőségéről hiteles történeti kép alakuljon ki. Nagy feladatot rónak ránk a közelgő évfordulók, amelyek kapcsán az olvasó kezébe kívánjuk adni az 1918-as polgári demokratikus forradalom, valamint a Magyar Tanácsköztársaság történetét, továbbá egy olyan tanulmánykötetet, amely az illegális KMP szervezeti fejlődésével foglalkozik. Ami a művek kronológiai megosztását illeti, távolról sem akarom azt állítani, hogy egy könyv hatásfoka, vagy éppen tudatformáló ereje annál nagyobb, minél újabb, hozzánk időben közelebbálló korszakkal foglalkozik. Mégis, a jövőben erőteljesebben kell törekedni a népi demokratikus fejlődés immár közel negyedszázados történetének feltárására. Felszabadulásunk közelgő 25. évfordulója jó alkalmat és lehetőséget nyújt majd ennek a feladatnak — természetszerűleg csak részleges — megoldására. Biztató jelenségnek tartom ezen a területen a már eddig megjelent munkákat — mindenekelőtt a „20 év" című tanulmánykötetet —, továbbá azt a Párttörténeti Intézetben lezajlott ülésszakot, amely az utolsó tíz év társadalmi-gazdasági fejlődésével foglalkozott. Éppen a tudatformálás, a hatásfok intenzitásának igénye irányítja rá a figyelmet arra a problémára, amelyről befejezésül még szólni akarok. Szerintem munkásmozgalmi — és persze nemcsak munkásmozgalmi — történetírásunk műfajilag még mindig szegényes; az ebben a tekintetben elért fejlődés minimálisnak mondható. A művek jelentős része még mindig abban az adatközlő stílusban íródik, az értekezésnek azt a műfaját képviseli, amelynek nálunk már több évtizedes hagyománya van. Ez a műfaj aligha alkalmas stiláris erények felmutatására, és nem felel meg az olvasmányosság sokat hangoztatott követelményének. Műfaji, de természetszerűleg nemcsak műfaji kérdést érint a munkásmozgalmi életrajzok csak nagyon kis mértékben csökkenő hiánya. Ugv vélem ez — természetesen néhány más nehézségen kívül — mindenekelőtt a személyiség történeti szerepével kapcsolatos bizonytalanságra vezethető vissza. Ha ezen a területen elméletileg előre haladnánk, úgy minden bizonnyal több és jobb munkásmozgalom-történeti életrajzot, pályaképet adhatnánk az olvasók kezébe. Ha áttekintjük eddigi munkánkat — és végső fokon minden ünnepi ülésszaknak ez a legfontosabb célja —, nincs okunk elégedetlenségre. A lehetőségek és körülmények által megszabott területen elért eredmények bízvást tekinthetők olyan alapvetésnek, amelyre a jövőben építhetünk.
