Századok – 1967
Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191
A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS ÓTA 1201 elemzi. Két nagyobb munka szól a Teleki-kormány külpolitikájáról a második világháború előestéjén, míg egy másik a magyar—német kapcsolatok alakulását kíséri végig 1933-tól. Megemlítendő, hogy legutóbb a , .Magyarország gazdasága az első világháború után. 1919—1929" című munkával befejezést nyert a gazdaságtörténeti munkáknak az a sora, amely most már 1790-től 1950-ig összefüggő képet ad a magyarországi iparfejlődésről. Érdekes társadalomtörténeti kutatások vonatkoztak továbbá egyrészt a munkásosztály összetételére, másrészt pedig az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisára. Fellendült, ha még mindig nem is a kívánatos mértékben, népi demokráciánk történetének kutatása is. Ez túlnyomórészt még mindig az 1948-ig terjedő időre korlátozódik; — igaz, hogy itt egyre terebélyesedik, elméleti vonatkozásokban, mint a széleskörű vita is mutatja, egyre gazdagabb. Az elmúlt tíz esztendő folyamán összefoglaló feldolgozást nyertek a Magyarországon folyó felszabadító harcok, a felszabadulás utáni népmozgalmak története, a nemzeti bizottságok szerepe, a földreform története, az 1945—47-ben lejátszódott politikai tömegmozgalmak és küzdelmek, valamint az egyház és az állam kapcsolatainak alakulása.. Talán legtovább haladt előre itt is a gazdaságtörténet, amely módszeresen átvizsgálta a gazdasági fejlődést, illetőleg a gazdaságpolitikát 1950-ig. Helyesbítenem kell: történeti kutatásunk még itt sem állt meg, hiszen rendelkezünk egy összefoglalással a népi Magyarország ] 5 esztendejének történetéről, néhány érett tanulmánnyal, s legújabban egy nagyszabású, elemző monográfiával, az ellenforradalom történetéről és végül a „Húsz év" című tanulmánykötettel, amelynek szerzői a felszabadulás utáni két évtized gazdasági és kulturális fejlődésének átgondolt mérlegét állították fel. Ezekre a kutatásokra támaszkodva, ezekre épülve készültek az elmúlt tíz esztendő nagyobb méretű szintézisei. Ezek sorából mindenekelőtt „A magyar forradalmi munkásmozgalom történeté"-t kell kiemelni. Az eddig megjelent első kötetből és a második kötet már ismert fejezeteiből megállapítható, hogy a forradalmi munkásmozgalom történetének ez az új szintézise, kiküszöbölve a korábbi torzításokat, szilárd, tudományos megalapozottságú és magas eszmei színvonalon álló képet ad az elmúlt száz esztendő legnagyobb történelemformáló erejének, a magyar munkásosztálynak küzdelmes, dicsőséges történetéről. A másik nagyobb méretű összefoglalás a kétkötetes tudományos-népszerű „Magyarország története". Több szerző munkája, amely mindvégig egészében színvonalasan tükrözi, nem egy helyen ki is egészíti, tovább is viszi történettudományunk mai kutatási eredményeit. És ki kell emelnünk még két jelentős kollektív munkát, amelyek együttesen a magyar parasztság száz éves történetét adják: az egyik az 1848- 1849 közötti földmunkás- és szegénvparasztmozgalmakkal, a másik a parasztság kapitalizmuskori életével foglalkozik. Megélénkült az egyetemes történeti kutatás is. A megjelent munkákat áttekintve, sok olyant találunk köztük, amely valamelyik ponton a magyar történet problematikájához kapcsolódik. Vannak köztük népszerű összefoglalások is egy-egy ország történetéről, de vannak, egyre növekvő számban olyanok is, amelyek lényeges egyetemes történeti problémákat önálló forráskutatás alapján oldanak meg. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a német imperializmus és militarizmus 1918—1923 közötti újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezőit vizsgáló monográfia, amely pontos adatokat szolgáltat ennek
