Századok – 1967

Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191

1202 PAMLÉXVI ERVIN a mai napig is nagyon időszerű problémának történeti előzményeihez. Nem kevésbé tanulságos, napjainkban is, a II. Internacionálé és a háború kérdését nagy külföldi forrásanyag alapján feldolgozó monográfia. De nemcsak itt, hanem sok más területen is érezhető kutatási területünk bővülése. Ha nem is nagy számban, de megjelentek már historiográfiai munkák Thaly Kálmánról, Acsádi Ignácról, a Széchenyi-irodalomról, a szociáldemokrata történet-felfogásról, a magyarországi szellemtörténetről, sőt legújabban a mai nyugat-német történetírásról is. Kétségtelenül emelkedik a helytörténeti munkák tudományos színvonala és mennyisége, ha még mindig vannak is elriasztó kivételek. Magasabb szinten indult új fejlődésnek a várostörténet, napvilágot látott néhány jól sikerült gyártörténet. A kutatók körében általában nagy az érdeklődés a technikatörténet és az ipartörténet iránt. Egyre sürgetőbben hangzik fel az igény a művelődéstörténeti összefoglalások iránt is: itt azonban még csak az elvi kérdések tisztázásánál tartunk. Az új történeti problémák, az új kutatási ágak természetesen tudományunk módszertani gazdagodását is magukkal hozták. Szemléleti, de módszertani kérdés is a nemzetközi összehasonlítás metódusa, amellyel máris figyelemreméltó eredményeket értek el, nemcsak a gazdaságtörténet területén, de a politikai történetben is, például a fasizmus különböző megjelenési formáinak vizsgálatánál. Elsősorban a feudális korszakra vonatkozólag dolgoztak ki finom módszereket a történeti statisztika művelői. Bizonyos szociológiai módszerek hasznosítása szükséges volt a munkásosztály összetételének elemzésénél, vagy a gyártörténeti munkák készítése során. Ha lassan is, de előrehalad a különböző társadalomtudományi ágak, történeti stúdiumok művelőinek törekvése a komplex módszerek gyorsabb bevezetésére, többek között egy olyan igényes témakörben, mint a szocialista tudat kialakulásának és fejlődésének vizsgálata. Sokszínűbbé, változatosabbá vált marxista történetírásunk az elmúlt évtizedben műfaji szempontból is. Alkalmasabbá arra, hogy szakkörökön kívül szélesebb rétegeket is meggyőzzön történetfelfogásunk igazáról. Említettük már a biográfiának, ennek az igazán népszerű műfajnak a térhódítását. Történeti és irodalmi folyóirataink hasábjain polgárjogot nyert a történeti esszé, a maga kötetlenebb, közvetlenebb előadási módjával. És ami megítélésem szerint a legfontosabb: magasabb színvonalra emelkedett a népszerű tudományos irodalom, amelynek oly nagy szerepe van a történelmi tudat formálásában. Nem lenne azonban teljes ez a beszámoló, ha ezzel az időszakkal kapcsolatban is nem jeleznék néhány olyan problémát, amelynek megoldása még előttünk áll. Eszmei szempontból — ugy gondolom nem kétséges — továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk a dogmatikus nézetek leküzdésére, amelyek még gyakran felütik fejüket, úgy hiszem, nem programmatikusan, hanem inkább csak kényelmességből, megszokásból, beidegződöttségből. Bonyolultabb feladat már a nacionalizmus elleni harc; nacionalista nézetek sok formában ma is jelentkeznek. Következetesen újra és újra rá kell mutatnunk a jövőben is az egyes kérdések megítélésében mutatkozó nacionalista maradványokra, anélkül azonban, hogy egyetlen percre is szem előtt tévesztenénk a nemzeti kérdés óriási jelentőségét a múltban és a jelenben. Ez a harc most meglehetősen bonyolult feltételek között folyik. A magyar történészek azonban ma is azon .az állásponton vannak, hogy minden ország marxista történészeinek a saját