Századok – 1967
Korreferátumok - Pamlényi Ervin: A magyar történetírás fejlődése a felszabadulás óta 1191
A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS ÓTA 1195 Révai József addigi tanulmányai, jelentős újabb munkáival együtt. Napvilágot lát Molnár Erik Árpádkori társadalomtörténete, megjelennek Andics Erzsébet tanulmányai, s Mód Aladár könyvének új kiadása. Megindul a marxizmus klasszikusainak publikálása; egy-egy kötet a magyar szellemi élet komoly eseménye. Készülnek az első tervek, az első általános és középiskolás tankönyvek, lassan kezdenek kialakulni a kutatás szervezeti keretei. Megindul a szervezett pártoktatás, ezzel kapcsolatban készülnek az első párttörténeti áttekintések, 1948-ban megalakul a Munkásmozgalmi Intézet. Az időszak másik lényeges folyamata, amely ettől teljességgel elválaszthatatlan, a polgári történetírással folytatott küzdelem, ami élénk vitákban, összecsapásokban folyik. Ennek során, a népi demokratikus forradalom előrehaladtával párhuzamosan, erősödik a marxista történetírás pozíciója. A korszak végén visszavonul a polgári történetírás utolsó kombattáns gárdája, a Keleteurópai Tudományos Intézet kutatócsoportja, amely ugyan a keleteurópai kapcsolatok ápolásával, polgári demokratikus felfogásával messze került a régebbi, hivatalos történetfelfogástól, de a nyugati polgári demokráciák és történetírásuk iránti szimpátia még távol tartja e kört a marxizmus igenlésétől. A periódus végén átalakul a Századok, amely addig közömbösen, szinte ellenségesen szemlélte a forradalmi fejlődést. Első, új száma az 1848—-49-es szabadságharc és forradalom történetével foglalkozik. Ekkor jelenik meg az évfordulónak szentelt időtálló értékű tanulmánykötet is 1848—49 történeti problémáiról. A Magyar Történelmi Társulat újjáalakulásával indul meg a következő, nagy eredményeket felmutató, de hibákban sem szűkölködő periódus, amelynek mérlegét nem könnyű megvonni. Egyfelől ugyanis hatalmas fellendülés mutatkozik; a lázas munka, az alapvetés esztendői ezek. Szervezeti szempontból erre az időre esik a Történettudományi Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet tevékenységének kibontakozása, a Tudományos Tanács, majd az Akadémia II. Osztálya működésének kezdete, a levéltári szervezet átalakítása, a Központi Előadói Iroda tevékenysége, a Történettudományi Bizottság megalakulása, — egyszóval ekkor épülnek ki történettudományunk mai szervezetének alapjai. A Társulat mint a történészek társadalmi szervezete ebben az időben valódi vezetőszerepet tölt be. Tudományos szempontból: lényegében erre az időszakra esik, mint legjelentősebb teljesítmény, az egyetemi tankönyvek három kötetének megtervezése és elkészítése, a Kossuth-emlékkönyv, az első népszerű történelmi összefoglalás, a gazdaságtörténeti sorozat első kötetei, a Magyar Munkásmozgalom Története Válogatott Dokumentumainak megindulása, az első párttörténeti-fiizetsorozat, Kossuth Lajos iratainak kiadása. Ekkor indul meg a magyar jakobinusok mozgalmát feltáró forráspublikáció, továbbá a Zsigmondkori Okmánytár, s megjelennek az Iratok az ellenforradalom korában első kötetei is. Gyors ütemben látnak napvilágot, —- néha még az elmélyült kutatás előtt, — a Társulat ismeretterjesztő, népszerű sorozatának sokat forgatott kötetei is. Történészeink a Társulat útján bekapcsolódnak az előadásos ismeretterjesztésbe. Rendszeressé válik a Századok megjelenése; s mellette, egyelőre még sokszorosított formában az egyes intézmények is kiadják saját közleményeiket, értesítőiket is; köztük különösen fontos feladatot lát el a Történettudományi Intézet Értesítője, amely a szovjet történettudomány eredményeit közvetíti. Rendszeresen folyik az ideológiai továbbképzés; kialakulnak az egyes munkaközösségekben a marxista és volt polgári történészek együttműködésének kitűnő formái; 6*
