Századok – 1967

Korreferátumok - Sinkovics István: A történettudomány és a népszerűsítés 1180

1180 SINKOVICS ISTVÁN korszak feladatainak vállalása és közben időtálló pozitívumok alkotása. Az utókornak azonban, ha kész éppen ebből a példából a tanulságot bátran levonni, az egészet kell mérlegre vetnie, a fenti problémákkal és a negatívumokkal együtt. Az utókornak, vagyis most nekünk. Nekünk, akik részben még magunk is a régiből érkeztünk el az újhoz, úgy kell mérlegre vetnünk és tisztáznunk hagyományt, eredményt, teendőt, tévedést, magunkét és elődeinkét egyaránt, hogy minél kevesebb tehertétellel, minél jobban és ésszerűbben végezhessük el a ma és a holnap tudományos feladatait, amelyeket elénk szab új társadalmunk, népünk minden új, felnövő nemzedéke s helyünk a szomszéd népek közt és a nagyvilágban. Sinkovics István: A történettudomány és a népszerűsítés A Magyar Történelmi Társulat 100 éves története alatt a Társulat munkája általában két feladat megoldására irányult. Az egyik a történetírás fejlődésének előmozdítása, a másik a történettudomány eredményeinek népszerűsítése. Hozzászólásom ebben az utóbbi kérdésben szeretné kiegészíteni Ember Győző referátumát. Az 1867 és 1967 közti időszakban Magyarország társadalma nagy for- ! dulópontokon haladt keresztül, és természetesen ennek megfelelően változott | történetszemlélete is. Egyúttal azonban az is, hogy a különféle korok mit értettek népszerűsítésen, és kikhez, hogyan akarták a történettudomány eredményeit eljuttatni. A népszerűsítő munka nem szerepelt mindig egyforma súllyal a Társulat programjában. A változások bemutatására három szakaszt emelek ki a Társulat múltjából. 1. Az alapítás ideje és az első évtizedek. Az első közgyűlésen elnöklő Horváth Mihály hangoztatta, hogy a nagyközönségben kívánnak érdeklődést i ébreszteni és történelmi érzékét kívánják kifejleszteni. Majd az első elnök, Mikó Imre azt jelölte meg feladatul, hogy az egész nemzetet a múltjában rejlő ' tanulságok közkinccsé tétele által a politikai érettség magas fokára kell emelni. Mindketten a művelt közönségre gondoltak, amelyet alkalmassá akartak tenni történeti munkák megértésére. Ettől várták a Társulat fenntartását és támogatását is. Ez az érdeklődők körét osztálysíkon nagyjából az uralkodó osztályban és az értelmiségben jelölte meg. A népszerűsítés célját szolgálta a Magyar Történelmi Életrajzok sorozata, amely a magyar történelem ismert és kevésbé ismert szereplőin keresztül igyekezett a múlt iránt érdeklődést kelteni, a kiadványt gazdag képanyaggal tették szemléletessé. A Társulat elgondolásaira jól rávilágít a Budapesten 1885 júliusában tartott kongresszus. Itt a népszerűsítés kérdése is ismételten előkerült. Rómer Flóris, a kitűnő régész külön előadásban foglalkozott azzal, hogyan kell kifejleszteni a történeti érzéket a közönségben, nem írott források vagy feldolgozások útján, hanem szemléltető lehetőségek (ünnepi menetek, színpadi előadások, kiállítások, múzeumok stb.) által. A kongresszus felvetette, hogy a romboló hatású ponyva helyett „Jó könyvek" sorozatot kell indítani, amelyben történelmünk hagyományait és nagy alakjait hozzák közelebb a néphez. Hangsúlyozták,