Századok – 1967

Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3

T. M. Iszlámov: Az 1907. évi osztrák-magyar kiegyezés megkötése* A koalíciós kormány egyik halaszthatatlan feladata az volt, hogy szabályozza az osztrák—magyar kapcsolatokat, amelyek az utóbbi esztendőkben, 1897-től kezdődően, a válság jeleit mutatták s a Monarchia kormányzó köreinek mély aggodalmát váltották ki.** Annak ellenére, hogy a birodalom két része közötti kapcsolatok válságát lényegében a magyar ellenzéki koalíció kapitulációjának eredményeképpen már 1906 áprilisában megoldották s a .Wekerle-kormány elvben kötelezte magát az osztrák-magyar kiegyezés újabb tízesztendős meghosszabbítására, az 1906 őszén megindult konkrét tárgyalások a felek közötti lényeges eltéréseket tárták fel. A megbeszélések menetére, mint a két fél álláspontjára is, döntő hatással volt a belpolitikai helyzet. A koalíció és mindenekelőtt a függetlenségi párt vezetői arra törekedtek, hogy Ausztriától valamilyen, ha még oly jelentéktelen engedményeket is csikarjanak ki, amelyek lehetővé tették volna a teljes kapituláció tényének elrejtését, az új rendszer „nemzeti" jellegének fenntartását és a nacionalista hangoltságú választótömegek támogatásának megőrzését. Az osztrák kormány azonban, amely maga mögött érezte a parlament és több befolyásos sajtóorgánum támogatását, egyáltalán nem sietett eleget tenni magyar tárgyaló-partnere kívánságainak. Ami a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződéseket illeti, azok a kormány által kidolgozott s a parlament által jóvá nem hagyott tarifa-tervezet alapján voltak ténylegesen érvényben. Az említett tarifa érvényét az új kereskedelmi szerződések megkötésével kapcsolatban 1906-ban kormányrendelettel léptették életbe. A koalíciós kormány azonban nem volt hajlandó törvényesnek elfogadni ezt a tarifát, csupán azt vállalta, hogy csak mint magyar, s nem mint összbirodalmi tarifát cikkelyezteti be.1 Ennek megfelelően a magyar kormány néhány jelentéktelen változtatást kívánt a vámtarifáról szóló törvény szövegében eszközölni. Széli tervezetével ellentétben az új törvény hatálya csak Magyarország s nem az egész Monarchia területére terjedt ki.2 * Jelen tanulmány nem kívánja tisztázni az érintett problémák mindegyikét mir csak azért sem, mart a rendkívül gazdag, idevonatkozó forrásanyag feltárása nélkii ez lehetetlen. Elsősorban az 1906 — 1907-es tárgyalások fővonalait igyekszik szemmel kísérni. Ez úton is szeretném megköszönni igen tisztelt kollégáim, Hanák Péter és Pölöskei Ferenc nagyértékű tanácsait, baráti készséges útbaigazításait. ** Ld. Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben. Budapest. 1956. 1 OL. ME. 1906—VII—2503-3659. 2 Uo. 1* %