Századok – 1967

Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82

110 SZEKERES JÓZSEF Werth erre nem volt hajlandó, mert szerinte a karhatalom nem jogosult a képviselők szabad mozgásának megakadályozására. Később oda módosította felfogását, hogy a képviselők mozgását a belügyminiszter szabályozhatja. A huzavona közben, Werth magatartásának következményeként Gruber ie­utazott Salgótarjánba s szabadon garázdálkodhatott a sztrájkban állók között. Werth ismerte az adatokat, mely szerint a nyilaspárt a hatalom átvételére törekszik, tudta, hogy a sztrájkoló bányászok sok helyen a nyilas körzet­vezetőkhöz fordultak tanácsért, mégsem volt hajlandó megakadályozni Gruber nyilvánvaló sztrájkszervező tevékenységét. Ez a magatartása is — ismerve Werth szélsőséges németbarát beállítottságát — legalábbis arra enged következtetni, hogy a vezérkari főnök nyilvánvaló rokonszenvvel figyelte a nyilasok törekvéseit. Gruber megérkezve Salgótarjánba, a karhatalom parancsnokánál jelent­kezett. Előadta, hogy felsőbb engedély alapján beszélni fog a pártjához tartozó munkásokkal, akiknek a leghatározottabban megprancsolja majd a munka felvételét, mert a sztrájk nem az ő pártjának fegyvere. Az esti órákban azután a csendőrparancsnok jelentette is, hogy Gruber bejárta a sztrájkterületeket, betartotta a kiadott rendelkezéseket és az embereket mindenhol a munkába­állásra szólította fel.7" A jelentés azonban nem híven tükrözte a történteket. Gruber ui. ha hivatalos személy a közelben nem volt, kitartásra buzdított, kijelentette, hogy rövidesen a dorogi bányászok is csatlakoznak. A nyilas párthelyiségekben megjelent munkásvezetőket szintén kitartásra szólította fel.77 Október 12-én tartotta Budapesten ülését a nyilaspárt nagytanácsa és Gruber utazása a nagytanács titkos határozata alapján történt. Az ülésen résztvett a röviddel korábban szabadonbocsátott Szálasi Ferenc is. Ott voltak még a dorogi, tokodi és más bányavidékeken működő nyilaspárti funkcionáriusok. Közvetlen adat arra vonatkozóan, hogy a sztrájkkal kapcso­latban mit határoztak, Tiincsen, de Gruber utazása, továbbá a Dorog—tokodi munkabeszüntetések keresztülvitele október 14-én hétfőn, azt valószínűsítik, hogy a szombati nyilas nagytanács ülésen elfogadták Gruber tervét, s ennek megfelelően kezdték kibontakoztatni a bányászsztrájkot is.78 A pécsi nyilas­vezetőkhöz is október 13-án érkezett egy levél (vasárnap, amikor nincs posta­kézbesítés), amelyben tájékoztatták őket a salgótarjáni sztrájkról és a kirobba­nóban levő Dorog—tokodi és tatabányai munkabeszüntetésekről, s ennek alapján készítették el a követeléseiket tartalmazó 24 órás ultimátumot.79 A későbbi nyomozások során azután két adat is előkerült, amelyek hitelt érdemlően bizonyították, hogy a nyilaspárt tervszerűen törekedett a munkások elégedetlenségének kihasználására. Október 1-én Gruber levelet intézett Kassa Alberthez, a sztrájk megszűnése után Németországba kiszökött dorogi nyilas­vezetőhöz. A levél a sztrájk alkalmával tartott házkutatások során került elő s a következő a szövege: „Testvér ! Légy szíves értesítsd a bányásztestvére­ket, hogy ügyükre vonatkozóan f. hó 7-e után fogom pontos utasításaimat megküldeni. Addig fegyelmezetten viselkedjenek és kerüljenek minden rend-76 HIL VKF Ein. 1. 4.900/1940. — Gruber agitáeiója nyomán egyes üzemek munkásai sztrájkhatározatban már a kormány lemondását követelték. iSaly Dezső: Szigorúan bizalmas. Fekete könyv 1939 — 1944. Bpest. 1945. 263—264. 1, 77 HIL HM Ein. la. 65.575/1940. 78 Uo. 79 HIL HM Ein. la. 66.441/1940.

Next

/
Oldalképek
Tartalom