Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT SZÁZ ÉVE 1159-tarthatnak".8 8 A tehermentesítésre szánt Levéltári Közlemények 1923-ban csakugyan megindult, a Századok azonban továbbra is inkább a szakmabeliek, mint a nagyközönség számára készült. Az 1923-ban indult nagy vállalkozásnak, a Magyar Történettudomány Kézikönyvének a kötetei azonban Klebelsberg idejében rendszeresen jelentek meg. Jelentős elhatározás volt e kézikönyv munkálatainak elindítása, sajnálhatjuk, hogy csak 13 kötete jelent meg. Van köztük természetesen olyan, amelyet ma már nem használhatunk, de vannak időtállóak is. * Bármennyire hangoztatta is elnöke ennek fontosságát, társulatunk az 1920-as években nem került szorosabb kapcsolatba a társadalommal, mert célkitűzései csak szűk osztályérdeket szolgáltak. Klebelsberg halála után az ő örökébe lépő új társulati elnök, Hóman Bálint, mindjárt 1934-ben, első elnöki megnyitójában kénytelen volt megvallani, hogy „munkásságunkkal az utóbbi évtizedekben már csak a magunk legszűkebb szakkörének érdeklődését tudtuk biztosítani". A társulatnak — mondotta — „vissza kell térnie ismét arra az útra, amelyet . . . alapítói kijelöltek. Minden eszközzel törekednie kell továbbra is a magyar történettudomány színvonalának fenntartására és emelésére, de ki kell részét vennie e nemzet életében irányító szerepre hivatott művelt és okulni vágyó társadalmi rétegek neveléséből is. Ki kell elégítenie azt az érdeklődést, amellyel társadalmunk ma a történeti múlt felé fordul. Elő kell segítenie az állami, gazdasági, társadalmi berendezkedés új formáinak a magyar történeti fejlődéssel összhangzó kialakulását." A történettudomány új „szintétikus" irányzatát alkalmasnak tartotta arra, hogy közelebb hozza „a tudományt a történetkedvelő és abból okulni vágyó művelt közönséghez". „Ezt a kedvező helyzetet — fejtegette tovább — ki kell használnunk s a benne rejlő lehetőséget meg kell ragadnunk anélkül, hogy a tudomány komolyságát veszélyeztető alacsonyrendű »népszerűsítés« útjára lépnénk. Újra ki kell építenünk a kapcsolatokat Társulatunk és a művelt magyar társadalom közt, mert ha ez a Társulat és vele együtt mindazok a szaktudományos társulatok, amelyek hazánkban a történeti tudományok művelésére hivatottak, nem veszik ki részüket a nemzetnevelő munkából, ha tovább folytatják — nevezzük nevén — kriptogám életüket, nemcsak kötelességüket mulasztják, hanem saját létüknek alapjait is megrendítik." E társulatoknak „meg kell találniok azokat a korszerű eszközöket is, amelyekkel közel férkőzhetnek a magyar társadalom lelkéhez és előmozdíthatják a társadalom történeti műveltségének a gyakorlati politika és nemzetnevelés szempontjából egyaránt kívánatos gyarapodását".89 Világos beszéd volt ez, a korszerű nemzetnevelés programja, érteni lehetett belőle, érthetünk mi is, még ha nem is tudnók, hogy akkor hangzott el, amikor Gömbös Gyula vette át az ország kormányát, és az ország fasizálódása egyre gyorsabb ütemben haladt előre. Hóman elnökségével társulatunk történetének második periódusában új, hanyatló szakasz kezdődött. Ezt a szakaszt hanyatlónak tartjuk még az előzőhöz viszonyítva is. 88 Századok, 1921—22. 149. 1. 89 Századok, 1934. 389—390. 1.
