Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
1158 EMBER GYŐZŐ Az életrajz-sorozat folytatásának elmaradása annál is inkább érzékenyen érintette társulatunkat, mert az életrajzokon keresztül szólt elsősorban a művelt nagyközönséghez, a történelem iránt érdeklődő szélesebb rétegekhez, saját tagságának jelentékeny részéhez is. Már pedig erről a közönségről lemondani, tisztán tudományos egyesületté válni, amely csak a szakemberekkel törődik, csak azok számára ír, továbbra sem akart. A történeti tudat ápolását és erősítését — láttuk, mily célból — a társadalom minél szélesebb körében továbbra is elsőrangú rendeltetésének tartotta.8 1 Társadalom és történelem szoros kapcsolatát a történettudomány virágzása legfőbb feltételének vallotta.8 2 A történeti tudat és a történelem iránti érdeklődés — már láttuk, milyen okok következtében — társulatunk történetének már előző periódusában, annak második felében, elhalványult, megcsökkent. Ez a helyzet a világháború után sem változott. Társulatunk vezetősége látta ezt, „igen nagy baj"-nak találta, és segíteni akart rajta.8 3 Nem valami csodaszerre volt szükség, hanem egyszerűen arra, hogy olyan könyveket, olyan tanulmányokat írjanak történészeink, „hogy azt minden műveltebb ember ne csak megértse, hanem érdeklődéssel, élvezettel fogadja be lelkébe".8 4 Társulatunk ilyen munkák megjelentetését határozta el.8 5 „A jó könyvnek — hirdette elnöke — be kell jutni minden igaz magyar házba."8 6 Felismerte társulatunk a történelmi propaganda jelentőségét is. Úgy vélte, hogy ezt az eszközt is fel kell használnia; „komoly, jól megírt történelmi munkákra" gondolt. Súlyt helyezett társulatunk — ha törekvése nem is járt a kívánt sikerrel — a szélesebb olvasó közönség érdeklődésének kielégítésére még azoknál a kiadványainál is, amelyek elsősorban szakemberek, történészek számára készültek, a Fontes-sorozat köteteinél. A közlésre kerülő források elé olyan terjedelmes bevezetéseket kívánt meg, „melyek a kiadott forrásokat kerek gondolatkörré foglalják össze s történelmünk egészébe beillesztik". Úgy vélte, hogy az ilyen köteteknek más tudományágak művelői, elsősorban a közgazdászok és a politikusok is hasznát fogják látni.87 A Fontes-kötetek valóban terjedelmes bevezetésekkel jelentek meg, amelyek egy-egy kérdés széleskörű történelmi feldolgozását tartalmazták. Volt közöttük több olyan, amely csakugyan számot tarthatott nem szakmabeliek érdeklődésére is, a legtöbbet azonban bizony csak történészek használták. A nagyközönség számára szóló egyéb, az elgondolásokban felmerült kiadványok megjelentetésére Klebelsberg elnöksége idején nem került sor. Csak részben valósult meg a társulat vezetőségének az a törekvése is, hogy a Századokat tehermentesítse a nagyközönséget nem érdeklő „szakközlemények"-től, hogy történetírásunk e központi folyóiratában csak olyan írások jelenjenek meg, „melyek minden művelt ember érdeklődésére számot 81 Századok, 1921—22. 610. 1. 8= Századok, 1923—24. 233—234. 1. 83 Századok, 1923—24. 233. 1. 84 Századok, 1923—24. 234. 1. Klebelsberg beszédéből. 86 Századok, 1921—22. 157. 1. 86 Századok, 1921—22. 158. 1. « Századok, 1917. 221—222. 1.
