Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
1154 EMBER GYŐZŐ repedés nélkül tartják ma is a magyar állam ezredéves épületét".5 9 Az 1918. december 5-i választmányi ülésen azonban már azzal a nagyon jellemző mondattal jelentette be a világháború végét és Magyarország államformájának köztársasággá történt átalakulását, hogy „az Úrnak kifürkészhetetlen végzése szerint még nem bünhődte meg eléggé e nép a múltat és jövendőt".6 0 Ebből a szemléletből következett, hogy a Tanácsköztársaság idején társulatunk nem működött, a Századok nem jelent meg. A választmány 1919. január 16-i ülésén még csatlakozott a Területvédő Ligához, legközelebbi ülését azonban már csak december 11-én tartotta. Társulatunk vezetői mind az 1918-as forradalomról, mind az 1919-es Tanácsköztársaságról a legdurvább becsmérlés, forradalomellenesség hangján szólottak az ezután következő években. A választmány igazoló bizottságot küldött ki a társulati tagok viselkedésének megvizsgálására,6 1 s e bizottság jelentése alapján két személyt: gróf Károlyi Mihályt és Obál Bélát kizárt, ötöt pedig törölt a társulati tagok sorából.62 A magyar nép története rehabilitálta őket. * A Tanácsköztársaság leverése után a korábbi uralkodó osztály újra kezébe vette a hatalmat. Társulatunk, továbbra is szorosan összefonódva ezzel az uralomra visszakerült osztállyal, újra megkezdte működését, történetének második periódusába lépett. E szakaszra 1917 és 1932 közötti elnökének, gróf Klebelsberg Kunónak az egyénisége és tevékenysége nyomta rá bélyegét. Klebelsberg politikus volt, a művelődés ügyének a politikusa, nem pedig 1 historikus. A politika szolgálatába állította, pontosabban a korábbinál fokozottabban és tudatosabban állította oda a történettudományt, társulatunkat. Azt hirdette ugyan, hogy a Történelmi Társulatnak „elvileg mindig politikamentesnek kell maradnia"6 3 , hogy „a politika veszedelmet jelent az összes tudományszakokra nézve", és hogy „a fertőzés veszélye egyik diszciplínánál sem olyan nagy, mint éppen a történelemnél".6 4 A gyakorlatban a tudomány művelését mégis szorosan összekapcsolta a napi politikával, alárendelte annak. Hangsúlyozta ugyan, hogy ez a kapcsolat nem mehet a tudomány rovására, éles határvonalat kell vonni a tudomány művelése és annak politikai hasznosítása között.6 5 Ez elméletben szépen hangzik, senki sem kifogásolhatja, de a gyakorlatban a tudomány szabályainak tiszteletben tartása önmagában még nem nyújtott biztosítékot a tudománnyal való visszaélés ellen. Ha a történelem pl. valamilyen kérdéssel célzatosan nem foglalkozik, hiába tárgyalja a sorra vett egyéb kérdéseket a tudományos követelmények legszigorúbb figyelembevételével, már megszűnik tudomány lenni. A Klebelsberg által irányított művelődéspolitika megszabta a történelemnek, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzék és melyeknek a tárgyalását mellőzze. Történettudományunk » Századok, 1917. 209. 1. 60 Századok, 1919. 109—110. 1. 61 Századok, 1919—20. 313. 1. 62 Századok, 1919—20. 422. 1. 63 Századok, 1928. 598. 1. 61 Századok, 1928. 593. 1. e5 Századok, 1928. 593. 1.
