Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT SZÁZ ÉVE 1155-és benne társulatunk az elsó' világháborút követő negyedszázadban is, annak Klebelsberg elnökségének idejére eső első szakaszában is, tudományos jellegének rovására is szolgálta az ellenforradalmi korszak politikáját. Klebelsberg a maga politikáját neonacionalizmusnak nevezte. Ennek lényege a magyarság „nemzeti megerősítése" volt, mégpedig elsősorban a művelődés területén. Azt akarta elérni, hogy a magyarság kulturális fölényben legyen a szomszédos népekkel szemben. Erre a fölényre alapozta a revíziós igényeket. A Trianon utáni magyar politika középpontjában ugyanis az 1918 előtti Magyarország teljes területének visszaszerzése állott. A Klebelsberg-féle neonacionalizmusnak is ez volt a főcélja.6 6 Az „ősi magyar alkotmány" összetartó ereje, a magyarság kivételes államalkotó képessége mellett azonban most már a kultúrfölény is — mind a jelenben, mind a múltban —- bevonult az érvek sorába. Ez is történelmi argumentum volt. A történelemnek a neonacionalizmus igazolásában kivételes fontosságú szerep jutott. „A magyar történelem — mondotta Klebelsberg —sokkal több, mint egy tudományszak, s számunkra nemcsak okulás és tanulság, hanem nemzetünknek egyenesen éltető eleme."67 „Valójában a történelem —hangoztatta egy másik alkalommal — nem retrospectív, a múltakba visszatekintő kíváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő, melynek ha ismerete és szeretete a lelkekből kivész, akkor a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, aki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelembe, a vesztébe. A társadalom tehát önmagát, saját rendjét védi, ha a történetírást pártolja."6 8 A fennálló társadalmi rend, az ellenforradalmi rendszer védelme — íme a másik, nem kevésbé jelentős politikai cél, amelyet a történelemnek szolgálnia kellett. 1918 és 1919 után a magyar uralkodó osztálynak nem kellett bővebben magyarázni, hogy a fennálló társadalmi rend védelmére miért van szükség. Az sem szorult bővebb fejtegetésre, miért fontos annak megakadályozása, hogy „nemzetközi befolyások és külföldi példák behatása alatt elmosódjék itt a sajátos nemzeti".6 0 Klebelsberg nemcsak beszélt arról, hogy a társadalomnak saját rendjének védelme érdekében a történetírást támogatnia kell, hanem meg is szerezte ezt a támogatást. Megszerezte mind az államtól, mind pedig magánosoktól. Gazdasági, pénzügyi kérdések iránt is meglepő fogékonysággal rendelkezett,70 ami alkotási vággyal és szervező képességgel párosult. Társulatunk már történetének első periódusában is — noha távolról sem céltudatosan — bizonyos mértékig szervezője, irányítója is volt a magyar történettudománynak. Klebelsberg alapvető fontosságot tulajdonított annak, hogy az újabb célkitűzések szellemében történészeink szervezetten és tervee Századok, 1919—20. 325. 1. 67 Századok, 1919. 103—104. 1. 68 Századok, 1928. 604. 1. 69 Századok, 1917. 213. 1. 70 Hivatkozom 1920-i hollandiai akeiójái-a a magyar történetírók megsegítése érdekében; saját társulati nyomda és könyvkiadóvállalat szervezésére az 1920-as évek elején. Századok, 1919—20. 307—309. 1. Uo. 1921—22. 156. 1.
