Századok – 1967
A tudományos ülésszak - Ember Győző: A Magyar Történelmi Társulat száz éve 1140
1148 EMBER GYŐZŐ A magyar történetírás akkori színvonalához mérten előremutató volt ez a program. Történészeink nagy buzgalommal és lelkesedéssel fogtak hozzá a program megvalósításához, társadalmunk érdeklődéssel kísérte és megértéssel támogatta munkájukat. Fennállásának első két évtizedét társulatunk fénykorának is tekinthetjük. * Találó az a megállapítás, hogy történészeink a társulat megalakulását követő évtizedekben a kaliforniai aranyásókhoz2 3 hasonlóan fogtak hozzá a történettudomány ekkor ismertté és hozzáférhetővé vált kincsesbányáinak, a levéltáraknak a kiaknázásához. Nemcsak a központi kormány hatóságok levéltáraiban vett új lendületet a kutatás, hanem feltárultak a vidéki: megyei, városi, főleg pedig az egyházi és a családi levéltárak is. Döntő szerepük volt ebben társulatunk vidéki vándorgyűléseinek, amelyeket a magyar nemzeti tudat erősítése céljából elsősorban a nemzetiségi vidékek központjaiban tartottak. Társulatunk 1867-i alapszabályai a társulati célok elérésére szolgáló eszközök között ,,a szakképességek és szakkedvelők egyesítése, történettudományi dolgozatok írása és kiadása" mellett „nyilvános gyűlések és kirándulások" tartását jelölték meg. Ez utóbbiaknak, a vándorgyűléseknek „levél- és könyvtárak, műemlékek tanulmányozása és ismertetése" volt az elsődleges célja,3 0 de nem kisebb jelentősége volt ezeken a „kirándulásokon" a történészek és a történetkedvelők találkozásának, a történettudomány és a társadalom közötti eleven és gyümölcsöző kapcsolat kiépítésének. Első vándorgyűlését 1868-ban Kolozsvárott tartotta társulatunk. Ezen a gyűlésen Horváth Mihály közelebbről is meghatározta e „találkozások" célját, mégpedig történetírásunk „hézag"-ainak pótlásában. A gyűlések célja az, mondotta, „hogy évenként néhány levéltárat kiaknázva, azoknak tartalmáról célszerű regestákat készítve, róluk kimerítő tudomást vehessünk. E regesták műve, a jövőben hazánk más vidékeinek levéltáraiban is folytatva, egykor történelmi anyagunk összes kincsét evidentiába fogja állítani a történetíró előtt, s lehetővé teendi oly mű megalkotását, mely nemzeti és társadalmi életünknek minden oldalról hű képét tüntesse fel."31 A vándorgyűlések az 1860-as és 1870-es években sűrűn, szinte minden évben, az 1880-as években már ritkábban, de még rendszeresen követték egymást.3 2 És habár Horváth Mihály elgondolása egy „regesták művé"-ről, 29 Gróf Klebeisberg Kunó, társulatunk elnöke mondotta az 1918. évi közgyűlésen, hogy „a történelem mezején is elmúlt a kaliforniai aranykeresés kora". Századok, 1918. 225. 1. 30 Glatz Ferenc idézett tanulmánya. Századok, 1967. 264. 1. 31 Századok, 1868. 527—528.1. — Figyelmeztet, hogy ne csak a „csattanós tárgyra" vonatkozó adatokat gyűjtsék. „Ne hanyagoljunk, ne mellőzzünk el semmit, mivel elvontan, magában nézve csekélynek, érdektelennek látszik, mert sok ily aprólékos, hasonnemű adat, egybeállítva, gyakran eleve nem is sejtett világot vet, kivált a miveltsógi történet körében, a legfontosabb viszonyokra." 32 A vándorgyűlések 6—12 napig tartottak. 1868-ban Kolozsvárott, 1869-ben Hont megyében, 1870-ben Vas megyében, 1871-ben Zemplén és Ung megyében. 1872-ben Kassán és Szepes megyében, 1874-ben Zólyom, Turóc és Bars megyékben, 1875-ben Nyitra megyében, 1876-ban Gömör megyében, 1877-ben Pozsony megyében, 1878-ban Kassán és Abaújvár megyében, 1879-ben Marosvásárhelyen, 188l-ben Sáros megyében, 1883-ban Sopron városban és megyében, 1887-ben Déván és Hunyad megyében, 1889-ben Máramaros megyében volt vándorgyűlés. Részletesen szól róluk Lukinich idézett művében.
