Századok – 1967

Az ünnepi közgyűlés - Berend T. Iván: Főtitkári beszámoló 1126

FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓ 1131 a Századok krónika-rovatához, megtalálta saját hangját, témáját és stílusát. Ez természetesen csak mint szerény első lépés járulhat hozzá a jobb tájékoztatáshoz, a társulati munka jobb szervezésével. Szükséges hangsúlyozni, hogy tovább szeretnénk fejleszteni a Tájékoztatót és jobban kívánjuk az előrebocsátott célokat munkálni. Szeretnénk, ha a Tájékoztatóra a tagság is rendszeresen észrevételeket tenne, s a közgyűlések, igazgatóválasztmányi ülések között a Tájékoztató lenne az a fórum, amelyen vitázni lehet a következő programokról vagy elmúlt rendezvényekről. Ugyanakkor a Tájékoztató Hírrovatát is szeretnénk gazdagítani, ehhez pedig közléseket kérnénk. Jó lenne, ha Társulatunk tagjai várnák és szeretnék a Tájékoztatót, ha vonzóvá tudnánk tenni azt tagságunk számára. A szervezeti élet elősegítése, társulati tevékenységünk kifejlesztése jegyében a Társulat titkársága, Elnöksége rendszeres üléseket tartott és, mint az Igazgatóválasztmány tagjai felfigyelhettek rá, hosszabb idő után először került sor a választmány, talán most már nem túlzás így fogalmazni, rendszeres összehívására azzal a céllal és rendeltetéssel, hogy az Elnökség számot adjon munkájáról és kikérje a választmány véleményét az elmúlt és következő munkához, ami a társulati demokratizmus fejlesztésének feltétlenül figyelmet érdemlő, bár — mint még visszatérünk rá — szerény lépése. Ugyancsak a szervezeti tevékenység megerősítését és ezzel a társulati munka fellendítését célozza az a törekvés, hogy vidéki csoportjaink és a budapesti központ közötti kapcsolat megszilárduljon. Erre is történtek szerény kezdeményezések, és egynéhány vidéki csoporttal a kapcsolat máris javult, azonban ezt még korántsem tekinthetjük megfelelőnek és kielégítőnek. Vidéki csoportjaink munkája az elmúlt évben a fellendülés világos jeleit mutatta. Különösen vonatkozik ez a Társulat Déldunántúli Csoportjára, ahol gazdag rendezvény-program, a helyi rádióban rendezett előadás-sorozat érdemel külön említést. A Társulat legfrissebb, 1965-ben szervezett Nógrádi Csoportjának lendületes munkakezdése és színvonalas rendezvény-sorozata, a salgótarjáni vándorgyűléssel kapcsolatos nagyon pozitív tevékenysége emelhető ki. A Keletmagyarországi Csoport rendezvényei mellett az Alföld című folyóirat szerkesztőségével való kapcsolat további jó kísérlet a társulati munka területeinek gazdagítására. Végezetül a Keletdunántúli Csoport munkájával kapcsolatban érdemel említést az Alba-Regia napok történész-programjának megszervezése és lebonyolítása. Néhány esetben vidéki csoportjaink egyike-másika a helyi munka színesítése érdekében fővárosi előadókat hívott meg, Borús József titkár, a főtitkár s a titkárság más tagjai maguk is tartottak előadásokat, melyek szakmai tartalmuk mellett a Titkárság és a vidéki csoportok közötti kapcsolat szempontjából is nagyon hasznosnak bizonyultak. Nyilvánvaló tehát, hogy több vidéki csoportunk tevékenysége további feladatokat ró a Társulat központi vezető testületeire is. Az új formák és új munkaterületek sorából végül hadd említsem meg a szekciók szervezése terén tett előrehaladást is. A múlt közgyűlésen elég nagy hangsúlyt kapott a szekciók szervezésének feladata, és alapos előkészületek után az elmúlt évben került sor a Társulat első szekciójának létrehozására. A salgótarjáni vándorgyűlés kapcsán, az ottani zászlóbontás után alakult meg a Társulat Üzemtörténeti Szekciója, amely Jenei Károly és Incze Miklós vezetésével megkezdte munkáját. További terveink is vannak e téren, melyekre beszámolónk második részében még visszatérünk. 2*