Századok – 1967
Az ünnepi közgyűlés - Berend T. Iván: Főtitkári beszámoló 1126
1132 BEREND X. IVÁN Az elmúlt év munkájáról számot adva, végezetül a centenáris közgyűlésről kell röviden szólnunk. Miután a mai nappal közgyűlésünk már megkezdődött, valóban elegendő lesz néhány rövid tájékoztató mondat: centenáris közgyűlésünk előkészítése során a Társulat vezető testületei arra törekedtek, hogy e különlegesen ritka alkalmat megfelelő módon ünnepelhessük. Ezt szolgálta, hogy centenáriumunknak igyekeztük megteremteni a megfelelő külsőségeket, fontos kegyeleti aktusokat kezdeményeztünk, hogy Társulatunk alapítóinak, jeles munkásainak nevét megörökítsük: ma délelőtt lepleztük le Társulatunk alapítójának, Mikó Imrének emléktábláját a róla elnevezett utcában. A Fővárosi Tanács honorálta kezdeményezésünket, és rövidesen utcát neveznek el Társulatunk másik alapítójáról, Ipolyi Arnoldról, a II. kerületben, és most egy éve elhunyt elnökünkről, Molnár Erikről a XI. kerületben. Örömmel jelenthetem be, hogy Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa ezen évfordulónk alkalmából Társulatunk jelen munkásaira is gondolt, s azokat, akik 'az elmúlt két évtizedben talán legtöbbet tettek a Társulatért, Ember Győző elnökhelyettesünket, Elekes Lajos és Székely György elnökségi tagunkat ill. alelnökünket, volt főtitkárainkat a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A centenárium alkalmából — s ezt is nagy örömmel jelenthetem be — sikerült megvalósítani korábbi elképzelésünket, s Társulati Emlékérmet létesítettünk, melyet a felejthetetlen Molnár Erikről neveztünk el. A remekbe sikerült bronz plakett, melyből most első alkalommal az Elnökség három darabot ítélt oda, s melyet minden közgyűlés alkalmából osztunk majd, hivatott különlegesen kiemelkedő történészteljesítmények, életművek, történeti iskolák megteremtése s ezzel együtt esetenként a társulati munka elismerésének kifejezésére. Centenáris közgyűlésünk tudományos ülésszaka napirendjének megválasztásánál Társulatunk múltjának feldolgozása mellett a historiográfia és metodológia területeire koncentráltuk szakmai programunkat. Úgy gondoltuk, ez nem csak stílszerű s az alkalomhoz simuló, hanem történettudományunk viszonylag elhanyagolt területeire hívja fel a figyelmet, tehát tudománypolitikai szempontból is hasznos lehet. Külön szeretném azonban hangsúlyozni, hogy jubileumi ülésünk mai közgyűlési és holnap kezdődő tudományos programját a legteljesebb egységként kezeljük. Ma az elmúlt év társulati tevékenységéről és a következő 3—4 év programjáról esik szó, de társulati munkánk elmúlt és elkövetkező útjának nagyobb távlatai, munkánk legfőbb eszmei problémái a tudományos ülésszak keretében külön kiemelt, elmélyedt vizsgálódást tesznek lehetővé. Reméljük, a szakmai program igazolni fogja elképzeléseinket. A centenáris közgyűlés előkészítése során nagy súlyt fordítottunk arra is, hogy e ritka ünnepi alkalmat felhasználjuk a Társulat nemzetközi kapcsolatainak, az egész magyar történésztársadalom nemzetközi kapcsolatainak ápolására, további fejlesztésére. Ezért fáradtságot nem ismerve, törekedtünk a rendelkezésre bocsátott anyagi források bővítésére, s az Akadémia II. Osztálya, valamint néhány történeti intézmény segítségével mintegy 18 külföldi vendég meghívására kerülhetett sor oly módon, hogy tartózkodási költségeiket magunkra vállalhattuk. Ezeket a forrásokat arra használtuk fel, hogy a baráti, szocialista országok Történelmi Társulatainak, történész-intézményeinek delegációit vendégül láthassuk. A meghívottak körét azonban nem szűkítettük csupán ezen delegációkra és saját, bár jócskán kibővített,