Századok – 1967

Az ünnepi közgyűlés - Berend T. Iván: Főtitkári beszámoló 1126

изо BEREND Т. IVÁN sorozat felelevenítését. Az Elnökség amikor először tárgyalta az előadássorozat ügyét, kettős jelleget kívánt kölcsönözni neki; egyrészt olyan műhelymunkákat, beszámolókat kívánt a Társulat tagjai elé tárni, amelyek új tudományos, kutatási eredményeket, szakmai érdekességeket képviseltek. A másik rendeltetését e központi előadásoknak, az elképzelések szerint, a történész társadalmat foglalkoztató elvi-szakmai viták nyilvános megrendezése képezte volna. Az elmúlt évben hat előadást tartottunk. Erényi Tibor: A magyar forradalmi munkásmozgalom története című kötet megvilágításában munkásmozgalmi kérdésekről, Borús József: A moszkvai csata előzményeiről új forrásanyagok tükrében, Dolmányos István: A februári forradalom története kutatásának új eredményeiről, Komjáthy Miklós: A magyar történeti segédtudományok utolsó negyedszázadáról; a főtitkár az amerikai történettudomány néhány problémájáról s legutóbb Hanák Péter az 1867. évi kiegyezés 100. évfordulóján rendezett előadásunkon a kiegyezés értékeléséről tartott előadást. — Ezek általában értékes, jó előadások voltak, amit ezúttal külön is szeretnék megköszönni az előadóknak, akik nagy segítséget nyújtottak ezzel a Társulat munkájának kiszélesítése terén. Ugyanakkor azonban ezen előadások sikeres, értékes, eredményes voltának hangsúlyozása mellett és ellenére is le kell szögeznünk, hogy az előadások nem töltötték be maradéktalanul azt a célkitűzést, amelyet az Elnökség és Igazgató választmány korábban ezen előadásoknak adni kívánt. Nem elégítettük ki azt a kettős igényt, nem biztosítottuk a témaválasztás során azt a kettős jelleget, melyről az előbb említést tettünk. Az előadások többsége jórészt új kutatások eredményeinek, új feltárt forrásokból levonható következtetések ismertetéséből állott, és meg kell vallani, hogy az esetek többségében csak mérsékelt érdeklődést váltott ki. (25—100 fő közötti hallgatói létszámmal.) Nyilvánvaló, hogy ebben szerepet játszott a témaválasztás és a témák jellegének bizonyos egyoldalúsága, szerepet játszott mindenekelőtt az, hogy olyan időszakban, amikor a leghevesebb, legérdekesebb viták szántották a történésztársadalom egész területét, akkor a Történelmi Társulat központi előadásai nem tűzték napirendre ezeket a vitás kérdéseket. Felesleges lenne részletekbe bocsátkozni: a történelemszemlélet, az optimizmus vagy pesszimizmus, a nacionalizmus („kisország") problémái rendkívül széles, mondhatjuk nemcsak történész, hanem azon kívül álló tömegeket is foglalkoztattak s ezeket a kérdéseket is vitára lehetett volna tűzni. Megállapíthatjuk tehát, hogy amennyire helyes, jó kezdeményezés volt a központi előadások rendszerének felújítása, annyira fontos az aktuálisabb, jobb témaválasztás. A központi előadásokat erőteljesebben vitafórum jellegűvé kell alakítanunk, hogy élénken, frissen reagálhassunk mindazon szakmai és elvi kérdésekre, amelyek a történész-társadalomban jelentkeznek. Nyilvánvaló, hogy ez esetben az ülések látogatottsága is növekszik és a Társulat nagyobb szolgálatot tehet a történészköz vélemény, sőt általában a szélesebb értelmiségi közvélemény formálása terén is. Az új formák és színek keresésében a társulati munka gazdagítása sorában említhető meg az a kísérleti erőfeszítés, ami a Társulat szervezeti erősítése terén történt, amely azt szolgálta, hogy a Társulat vezetősége jobb kapcsolatba kerüljön a tagsággal, hogy a társulati munka hatóköre szélesüljön. Ennek a célkitűzésnek jegyében indítottuk meg a sokszorosított formában megjelent Tájékoztatót, amelynek két példánya jelent meg az elmúlt évben, s az Igazgató választmány úgy látja, hogy ez a Tájékoztató jó kiegészítés