Századok – 1967
Molnár Erik emlékezete - Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik társadalomtörténetírásáról 1119
MOLNÁR ERIK TÁRSADALOMTÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL 1123 És Molnár Erik mint történész a múlt felé fordul, hogy genezisétől próbálja nyomon követni a magyar társadalom ideológiai alakulását; Molnár Erik mint történész a múlt felé fordul, hogy megírja társadalomtörténete első s második köteteinek és a félbeszakadt harmadiknak nagyrészt hiányzó ideológiatörténeti fejezeteit, — hiszen „az ideológiai fejlődés ismerete nélkül a történeti fejlődést nem lehet teljesen megérteni, a maga teljességében átfogni."10 Ideológiai kérdések a feudalizmusban — ezt a címet viseli egyik átfogó írása, amely mintegy bevezeti történetszemléletünk nacionalista maradványaival kapcsolatos vitacikkeit, — egyben azt a legújabb és sajnos immár legutolsó Molnár-vitát, amelynek utóhullámai mindmáig gyűrűznek, s amely (túlhajtásaival, vitatható megállapításaival együtt is) megint csak hosszú időre pezsdítette fel, mozgatta meg marxista történettudományunkat. Megírja tehát a korábbi köteteiből nagyrészt hiányzó ideológiai fejezetek vázlatát, alapvetését, hogy társadalomtörténeti művét igyekezzék teljessé tenni. De lássuk világosan. Itt nem valami formális-didaktikus értelemben való teljessé tételről van szó: a gazdaságtörténeti, az osztó/ystruktúráról és a politikai viszonyokról szóló fejezetek egyszerű kiegészítéséről az addig elmaradt eszmetörténeti fejezetekkel. Arról sincsen szó, mintha valami önmagában álló kultúrtörténet vagy ideológiatörténet művelésében látná a magyar történészek vagy szűkebben a Történettudományi Intézet feladatát, mintegy részben kisajátítva az irodalomtörténészek vagy a filozófiatörténészek terrénumát. Még kevésbé van szó bárminő elvi engedményről a következetes, hajlíthatatlan marxista álláspontból a gazdasági viszonyok elsődleges szerepéről, a materialista monizmusból. Szó sincs bármiféle engedményről valamilyen hajlékony eklekticizmus vagy éppen homályos dualizmus felé, — amelynek veszélye néha ott kísért még a kifejezetten marxista törekvésű társadalomtudományi-szociológiai vizsgálódásokban is, csakúgy, mint társadalomtörténeti fejtegetésekben, -—hogy csupán a közelmúltban megjelent Max Weber-fordításkötet e tekintetben is tanulságos előszavára utaljak. Molnár Erik felfogásában még árnyéka sincs az ilyféle elméleti engedékenységnek. „A marxizmus az osztály érdekeknek, az anyagi érdekeknek tulajdonít elsőrendű fontosságot a történetben", „bennünket történészeket elsősorban az anyagi osztályharc, az anyagi érdekellentétek kérdései érdekelnek" — hangsúlyozza lépten-nyomon ideológiatörténeti fejtegetéseinek kapcsán is.1 1 Miről van tehát szó? A történelmi-társadalmi mozgás bonyolult mechanizmusa nyomon kísérésének igényéről, a dialektikus történetszemlélet teljesebb, finomabb kifejtéséről, alkalmazásáról. Arról, hogy a társadalmi cselekvéseket, egyének és osztályok történelmi magatartását végső soron és alapvetően gazdasági rugók határozzák meg, de az anyagi érdekeknek ideológikus-tudati formákat kell ölteniök, hogy egyéni és társadalmi cselekvéssé érlelődjenek, tetté váljanak. A tudatformák pedig nem feltétlenül tükrözik adekvát módon az anyagi létet, hanem bonyolult közvetettségekkel, áttételekkel, átvételekkel. Következésképpen a marxista történésznek, a társadalomtörténet kutatójának nem lehet úgy eljárnia, hogy csupán az objektív 10 Ugyanott 29. 1. 11 Ugyanott 72., 75. 1.
