Századok – 1967
Molnár Erik emlékezete - Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik társadalomtörténetírásáról 1119
1124 PACH ZSIGMOND PÁL osztályviszonylatokat rekonstruálja a történeti forrásokból gazdagon, széleskörűen, s aztán ebből elméletileg vezesse le az azoknak megfelelő tudatformákat, — hanem ugyanolyan beható kutatást kell folytatnia az ideológiák történetére, — teljes szélességében kell feltárnia az osztályok és rétegek tudatvilágát, pszichikumát: az osztályhelyzetüknek megfelelő, adekvát vonásokkal, valamint az inadekvát mozzanatokkal, megkövesedett vagy más osztályoktól átvett, illetve más osztályok által rájuk kényszerített, kevesebb vagy több sikerrel propagált eszmei elemekkel, ideológiai hatásokkal. Az ideológia a társadalmi élet olyan sajátos szférája, amelyben széles lehetősége van a más szociális talajról sarjadt képletek hatásának, szétáramlásának. átvételének, illetőleg szándékos átvitelének. Persze abban, hogy egy társadalmi osztály, réteg vagy egyén mit és hogyan vesz át e más szociális eredetű ideológiai elemekből, jelentős részben saját osztályhelyzetétől függ. Ámde az osztálytársadalmakban az uralkodó osztály anyagi hatalmával együtt ideológiai hatalommal is rendelkezik: „Az uralkodó osztály gondolatai minden korszakban az uralkodó gondolatok" — idézi Molnár Erik többször is a Kommunista Kiáltvány tételét.1 2 A marxista történésznek tehát, amikor a társadalmi osztályok, rétegek tudattartalmait rekonstruálja a feudális vagy a tőkés társadalom fejlődésének meghatározott szakaszán, egyben feladata szétkülönböztetni: mi az elnyomott osztályok gondolatvilágában az osztály -helyzetükből sarjadó, azt tükröző eszme, — mi az uralkodó osztályok (uralmi j helyzet által alátámasztott) ideológiai ráhatása, — s hogyan próbálják az elnyomottak az őket ért eszmei befolyásolásból származó ideológiai elemeket a maguk képére formálni, a maguk objektív helyzete, osztályharca követelményeihez idomítani. Mindezek az elemek együtt alkotják a történelmi cselekvés ideológiai motivációját. Ebbe a nagy összefüggésbe helyezi el tehát Molnár Erik az „eszmei tényezőt", így állítja be a társadalomtörténet egészébe az ideológiatörténetet. A társadalomtörténésznek, aki társadalmi osztályok és rétegek cselekvésének, történeti magatartásának rugóit a maguk teljességében kívánja feltárni, kettős feladata van. Egyrészt a politikai, filozófiai, vallási, jogi és egyéb tudatformák mögött, az eszmék burkában meg kell látnia és fel kell tárnia a végső , soron meghatározó anyagi-gazdasági hajtóerőket. Másrészt a „lehántott" ideológiai burkokat, tudatformákat magukat is a magatartás olyan közvetlen t eszmei motivációjának tekintenie, amelyek hozzájárulása révén születik a tett, a történelmi-társadalmi cselekvés. Az eszmei köntösben a gazdasági meghatározottság felderítése, egyben a gazdasági meghatározottság bonyolult ideológiai közegen, sokrétű kölcsön- ' hatásokon át történő érvényesülésének felderítése (amikor az okozat maga is okká, a cselekvést meghatározó erővé válik) — ez a marxista ideológiatörténeti kutatásnak (a történésztől önálló munkát, egyben az irodalomtörténészekkel, filozófusokkal és más társadalomtudósokkal való életteljes együttműködést megkívánó) társadalomtörténeti jellegű feladata. Molnár Erik ezt az elvi álláspontját nyomtatásban kiadott munkáin túlmenőleg is kifejtette. A Történettudományi Intézet Tudományos Tanácsa 1962 végén vitaülést tartott a társadalomtörténeti kutatás feladatairól, módszereiről. Az előterjesztésben és a vitában a marxista társadalomtörténet tárgyának különböző, szélesebb és szűkebb értelmezései nyertek kifejtést. 12 Ugyanott 34., 46., 94., 144. 1.
