Századok – 1967
Molnár Erik emlékezete - Pach Zsigmond Pál: Molnár Erik társadalomtörténetírásáról 1119
MOLNÁR ERIK TÁRSADALOMTÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL 1121 az osztálytársadalom kialakulásában jelentős szerepet juttat. A magyar államban, amely, mint osztályállam, az ország meghódított őslakosságának s a behurcolt rabszolgáknak a fékentartására jött létre, a magyar dolgozók osztályalávetésének az eszközét látja."3 S a mű valóban a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordít az állam szerepére a dolgozó szabadok alávetésében, a politikai felépítmény hatására az osztály viszony ok kiteljesedésében. Ha a szerző műve első kiadásában arra a kérdésre koncentrált: a gazdasági-társadalmi fejlődés, az osztályviszonyok kialakulása hogyan tette szükségszerűvé az államalapítást, — most ehhez a vele szorosan összefüggő másik kérdés részletesebb kifejtése társult: az államalapítás, az újtípusú politikai felépítmény megjelenése hogyan hatott vissza az alapra, hogyan vált maga is a feudális osztálytársadalom kibontakozásának előrelendítőjévé. S ez a dialektikus, az anyagi viszonyok és a politikai felépítmény kölcsönhatását érzékeltető szemlélet jut kifejezésre a társadalomtörténeti mű második kötetében is. Gondoljunk csak rá, milyen figyelmet fordít rendiség és centralizáció problémájára, a mátyási monarchia értelmezésére, ennek gazdasági és osztály feltételeire, egyben visszahatására a gazdasági és osztályfeltételekre. Társadalomtörténeti módszertanának, a marxista metodológia konkrét alkalmazásának további gazdagodását jelenti ez, — még akkor is, ha az egész kérdéskört persze nem tudta véglegesen lezárni, s egyes értékelései utóbb továbbfejlesztést vagy helyesbítést tettek szükségessé. Ha végigtekintünk a második kötet hatalmas anyagán, gondolatokban rendkívül gazdag előadásán, talán egy, általánosabb jellegű hiány érzete merülhet fel bennünk: a gazdasági alapot és osztálystruktúrát vizsgáló s immár a politikai felépítményre, ill. annak visszahatására is kiterjedő fejtegetések mellett — miként az első kötetben is — kisebb súllyal szerepelnek vagy éppen hiányoznak az ideológiai felépítményt vizsgáló fejezetek, eszmetörténeti elemzések. Aligha tévedünk tehát, ha Molnár Erik történetírói pályájának, a társadalomtörténetről vallott felfogása és gyakorlata további kristályosodásának harmadik nagy állomását abban az időszakban látjuk, amikor figyelmét egyre szélesebben terjeszti ki ideológiatörténeti problémákra is; amikor — kritikusan és önkritikusan — ismételten szóvá teszi: ,,eddigi történetírásunk egyik gyengéje, hogy elhanyagolta az ideológiai tényezők vizsgálatát".4 Erre az 1956-ot követő években, életútjának utolsó évtizedében került sor. Persze nem előzmények nélkül. Már az 50-es évek első felében — amikor második társadalomtörténeti kötetének, jogos érzése szerint, túlzott kritikája a harmadik kötet már folyamatban levő munkálataitól eltérítette — a filozófia, a „nagy teória", a történelmi materializmus (marxista tevékenységének másik nagy területe) felé fordul. Mindig is szíve, érdeklődése tárgya volt ez (gondoljunk csak korábbi, Dialektika című munkájára), de most kettősen az. A kritikát, mégha túlzott is, elsősorban úgy értelmezi: ismét a klasszikusokhoz kell fordulnia, hogy további ösztönzéseket nyerjen a materialista történetszemlélet problémáinak elméleti kimunkálásához és konkrét alkalmazásához. 3 A magyar társadalom története az őskortól az Arpádkorig. Második kiadás. Bpest. 1949. 5. 1. 1 Ideológiai kérdések a feudalizmusban. Történelmi Szemle, 1961. 10. sz. — Lásd: Vita a magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról. Bpest. 1965. 29., 44. 1. (A továbbiakban csupán erre, a vitacikkeket egybegyfíjtő kötetre hivatkozunk.)
