Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
102 SZEKERES JÓZSEF gálva, mindig szem előtt kell tartani, hogy a bányatelepeken, a bányászfalvakban egyáltalában nem tartoztak ritka kivételek közé az 5—6 gyermekes családok, közöttük ismeretlen fogalom volt az „egyke" vagy az „egyse". A drágasági hullám következtében a munkások nem tudtak családjuknak már elegendő táplálékot beszerezni, s a 7%-os bérjavítás ezen a helyzeten vajmi keveset változtatott volna. Ilyen csekély béremelés mellett ruházkodásra és más nélkülözhetetlen cikkek vásárlására továbbra sem gondolhattak. Méginkább elkeserítette a munkásságot a kormánynak a béremeléssel egyidejűleg nyilvánosságra hozott másik rendelkezése is, amelynek értelmében a „mezőgazdaság életképessé tétele érdekében" egyes élelmiszerek termelői árának további felemelésére nyílt lehetőség. A munkások világosan felismerték a kormány kétszínű eljárását, hiszen adtak ugyan 7%-ot, de egyben utat nyitottak a további élelmiszerdrágulás előtt. A salgótarjáni sztrájk kirobbanása Az elkeseredett hangulatot ügyesen élezte és továbbszította a nyilas suttogó propaganda. Szeptember végén, kapcsolatban az említett 3400-as rendelet visszavonásával és Szálasi szabadonbocsátásával, a nyilasok olyan híreket terjesztettek, hogy néhány héten belül bekövetkezik fegyveres hatalom- , átvételük is. Embereket neveztek meg, akiknek a hatalomátvétel utáni kivégzését ígérték, halállistákat terjesztettek és a Teleki-kormánynak a pártközi béke megteremtésére irányuló elhibázott lépéseit, mint pl. Szálasi fogadása Telekinél, a „liberális" rendszer belső gyengeségeként tüntették fel. Egyidejűleg arról beszéltek, hogy a kormányzat összeomlóban van és békés úton adja majd át a hatalmat. Az 1940 nyárvégi német villámháborús sikerek nyomán erősödött a pángermán uszítás és a Volksbund propaganda.54 A nyilas i híreszteléseket alátámasztották a kül- és belpolitika újabb eseményei. Október első napjaitót kezdve nagyobb német fasiszta katonai alakulatok vonultak át az országon Romániába, belpolitikailag pedig az uralkodó osztály megosztottságát tükrözte az Imrédy-csoport október 7-én bejelentett kiválása a kormánypártból. A nyilaskeresztes párt iigy értékelte a helyzetet, hogy rövidesen sor kerül Magyarország német megszállására is. Ezt a lépést — hatalomra kerülésük érdekében — minden eszközzel siettetni akarták. Ilyen légkörben került tehát sor a 7%-os béremelés közzétételére. Másnap elsőként a Salgó Frigyes-aknai bányászai szüntették be a munkát, hangoztatva, hogy az október 8-i béremelés őket nem elégíti ki. Joggal állították, hogy kívánságaik kivívása érdekében most már más fegyvert nem látnak, s annyi hasztalan kérés után kénytelenek a sztrájkhoz folyamodni. A nagy bérharcot tehát a Frigyesakna bányászai kezdték meg, azok a munkások, akiknek bátor fellépése következtében 1939 nyarán a kormány minimális-munkabér megállapító bizottságot kényszerült kiküldeni a nógrádi szénmedencébe, megtörve a szénkapitalisták négy éven át tartó ellenállását.55 Az 1940. évi sztrájk kezdeményezésében is az övék volt a döntő szerep, különösen Faragona József munkásvezetőé, akiről a nyilasok azt állították, hogy szakszervezeti bizalmi, a szociáldemokraták pedig 54 PIA, Csendőrségi összesítő jelentés a baloldali mozgalmakról 1940. okt. 11. 55 Az 1939 évi harcok dokumentumait közli : A bányamunkások élete a Horthyrendszerben. 252—267. 1.
