Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÄNTÄSZSZTRÄJ К 103 nyilas beállítottságúnak vélték.5 8 Tény, hogy a Frigyes-aknai munkások előző évi memorandumát aláíró bizalmiak és Faragona neve sem a szakszervezeti vezetőségi névsorokban, sem a nógrádi illegális kommunista mozgalom névsoraiban nem szerepel. Az is tény viszont, hogy a memorandumból semmiféle nyilas behatás vagy más szélsőjobboldali frazeológia nem tűnik ki. Lényegében a Frigyes-aknai munkások politikai hovatartozását ugyanúgy lehet értékelni, mint az 1940. évi bányászmozgalmakat általában: a munkások, akik évtizedeken át csalódtak a szociáldemokrata pártban és a bányászszakszervezetben, akik nem állottak kapcsolatban az illegális kommunista párttal, kétségbeejtő helyzetükben — hasonlóan az 1939. évi mozgalmakhoz — ösztönösen és önállóan bérmozgalmat kezdeményeztek, amelyet a nyilaspárt igyekezett a maga kalandor politikai céljaira felhasználni. A Frigyes-aknai sztrájkot még ugyanaznap követték a Salgó valamennyi nógrádi bányájának dolgozói. A bányászok követelték a fizetések 30%-os emelését, a zsír- és egyéb élelmiszerellátás rendszeressé tételét, a jegyre kiszolgáltatott adagok felemelését és a bányákban uralkodó embertelen állapotok megszüntetését. A sztrájk váratlan kirobbanása meglepte az erdélyi területi visszacsatolás felett örömünnepet ülő uralkodó osztályt. A kormány, bár értesüléseket kapott a bányatelepek hangulatáról, nem fogta fel a maga komolyságában a helyzetet és nem hitte, hogy a többszörösen közhírré tett szigorú katonai rendszabályok ellenére a munkások alkalmazni merik majd a munkabeszüntetés fegyverét, különösen a 7%-os béremelés után. A sztrájk hírére nem a munkáskívánságok érdemi kivizsgálására kezdtek megbeszéléseket, hanem katonaságot vezényeltek ki a sztrájkolok ellen Salgótarjánba. 1940. október 8-án délután riasztották az aszódi 1/III-as zászlóaljat és a honvédelmi miniszter külön parancsára egy harci létszámú puskás századot gépkocsikon még az est beállta előtt Salgótarjánba szállítottak. A kirendelt és a helyszínen levő összes karhatalmi erő parancsnokául a budapesti 1. sz. gyalogezredtől báró Ungár Károly ezredest küldték ki, akit indulása előtt Bartha honvédelmi miniszter személyesen igazított el.5 7 A miniszteri kihallgatáson Bartha tájékoztatta Ungárt a sztrájk kitöréséről és gyors terjedéséről, majd megparancsolta, hogy a sztrájkot erélyesen törje le, szükség esetén vegye őrizetbe a hangoskodókat. Felhívta, figyelmeztesse a munkásokat, hogy mint hadiüzemi foglalkoztatottak, katonai eljárás alá tartoznak. Végül a fegyverhasználatról úgy rendelkezett, hogy csak abban az esetben engedélyezi a munkásokra lövetést, amennyiben a karhatalom kényszerhelyzetbe kerül és önvédelmének biztosítására más kiút nincs, mint a fegyverhasználat.5 8 A honvédelmi miniszter 66 PIA, Bányászszakszervezet iratai. 3/1940. — Faragona József 1943 őszén a zagyvapálfálvai szakszervezeti helyi csoport vezetőinek egyike (MVL 1943. okt. 15.). A bányászszakszervezet egyébként még közvetlenül a harc kirobbanása előtt is igyekezett a munkásokat a nyilas befolyás alól kivonni és a sztrájkot megakadályozni. A Magyar Vasmunkások Lapjában az erdélyi bányászok csatlakozásáról megjelent cikkben írták: „Künn a bányatelepeken és az azok körül levő falvakban serényen folyik a hazudozó, rágalmazó és megszédítő agitáció egy homályos cél érdekében. Veszedelmes és értelemmérgező folyamat ez . . . a bányász ne legyen vak eszköze olyan céloknak, amelyek tőle idegenek, amelyek nem javulást, hanem csak további nyomort és szenvedést hoznak számukra . . . Felelőtlen egyének szabadon uszíthatnak, gyűlésezhetnek és nyíltan agitálhatnak" (MVL 1940. okt. 15.). 57 HIL HM Ein. la. 58.162/1940. 58 HIL VKF Ein. 1. 4.898/1940.
