Századok – 1967
Folyóiratszemle - Szovjet folyóiratok szemléje 1061
1076 FOLYÖniATSZEMLE szik, hogy a gazdagabb parasztok valóban viszonylag kisebb pénzszolgáltatással tartoztak, mint a szegények. A terhek anynyira egyenlőtlenül oszlottak meg, hogy az átlagok kiszámításának nincs tudományos jelentősége. Nem derül ki a tanulmányból, hogy a szolgáltatások leszámítása után milyenek voltak a paraszti gazdaság reális lehetőségei. A földesurak nem törekedtek annyira a kizsákmányolásra, ahogy azt a szerzők ábrázolják, nem tették tönkre a parasztokat az eredeti felhalmozásra emlékeztető módszerekkel. A parasztok jövedelmei gyorsabban nőttek, mint a pénzszolgáltatás, tehát nem lehet a paraszti gazdaság hanyatlásáról beszélni. A sokféle mellékfoglalkozás, a paraszti munkaerő szélesebbkörű bevonása éppen a falusi termelőerők gyors fejlődésére vezetett, s ez volt a feudalizmus bomlásának legfontosabb tényezője. — A folyóirat részleteket közöl V. V. SULGIN Évek c. megjelenés előtt álló könyvéből. V. VLAGYIMIROV bevezetőjében (65 — 70. 1.) ismerteti Sulgin pályáját: 1907 óta a Duma tagja volt, a jobboldalhoz tartozott, Gyenyikin oldalán részt vett a polgárháborúban, azután Jugoszláviában élt emigrációban. 1931 óta nem folytatott politikai tevékenységet. 1944-ben a Szovjet Hadsereg letartóztatta, 1956-ban szabadon bocsátották. Az emlékiratokból közölt részletek (70 —91.1.) A II. Duma első üléseire, 1911-re és Kokoveov szerepére vonatkozó anyagot közölnek. — A. M. KAOVA: AZ újítók az OSzSzSzK nehéziparában, 1959—1962 (92 —105. 1.) ismerteti az újítók és racionalizálok össz-szövetségi társaságának tevékenységét, az újítók munkásságát, az újításokkal foglalkozó üzemi tanácsok szervezetét és működését. — M. В.. PEEELMAN: Pjotr Qribakin munkás a pétervári „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására" tagja (105 —110. 1.) összefoglalja az 1905 után a börtönben elpusztult munkás életére és forradalmi tevékenységére vonatkozó szórványos adatokat. — В. B. KAFENGAUZ: A vecse a régi Pszkovban (110 — 123. 1.) a pszkovi évkönyvek alapján rekonstruálja a városi népgyűlés szervezetét, ügymenetét, jogkörét és tevékenységének formáit. Sz. M. TKOJICKIJ ismerteti az 1960-as években Szibéria feudalizmuskori történetére vonatkozólag megjelent munkákat (124— 132. 1.). — CESTMÍR AMORT: A ,,Barbarossa-terv". A Wehrmacht főparancsnokságának iratai alapján (148—167. 1.) az iratok fotókópiáinak felhasználásával mutatja be a Szovjetunió elleni támadás előkészítését 1940 júliusától, a megszállási rezsimre és a német világuralomra vonatkozó elképzeléseket. — M. F. MELNYIKOV: A belorusz erdők legendái. Egy helytörténeti kutatás története (183—195. 1.) egy eddig ismeretlen partizáncsapat működésére vonatkozó kutatás eddigi eredményeit, az adatok feltárásának menetét mutatja be. — N. Sz. GUDKOVA ismerteti a Politizdat kiadó 1967-re tervezett kiadványait a Szovjetunió történetéről (212 — 214. 1.). 1967. 1. szám. — I. I. Мшс: A szovjetek megalakulása, 1917 február—március (3 — 17. 1.) rövid bevezető szöveggel pontos felsorolást ad betűrendben (az orosz birodalom nagyobb egységeit, Oroszországot, Ukrajnát, Belorussziát, Moldvát, a Baltikumot, a Kai i káz oson túl t és Közép-Ázsiát külön-külön tárgyalva) az egyes szovjetek megalakulásának időpontjáról, s arról, milyen területre vonatkozott a joghatósága, s milyen küldöttek szovjetjének nevezte magát. — A. P. SELJUBSZKIJ: AZ Északi Front a februári forradalom napjaiban (18 — 26. 1.) részletesen ismerteti a főparancsnok, Ruzszkij tábornok állásfoglalását, aki először a főhadiszállás parancsait fogadta el, azután az ideiglenes kormány mellé állt. A tisztikar állásfoglalása azonban keveset számított a katonák fokozódó szembeszállása miatt. — M. I. CSUGUNOV: Magyar internacionalisták Tomszkban, 1917 — 1918 (27 — 33. 1.) nagyrészt tomszki levéltári anyag alapján számol be a magyar hadifoglyok mozgalmairól és csatlakozásukról a forradalomhoz. Az Antant megkísérelte ennek megakadályozását. A magyar internacionalisták közül különösen Kun Béla szerepét hangsúlyozza. — N. Sz. KINJÁPINA: A „munkáskérdés" a cárizmus politikájában a XIX. század második negyedében (34—52. 1.) a levéltári anyag beható elemzésével mutatja be a kormányzat tervezeteit és intézkedéseit. Ezek eleinte a gyárosok érdekében könnyítették meg a parasztok mozgását az országon belül. 1835-ben a két fővárosra kiterjesztett általános rendelet szabályozta a munkáltatók és munkások viszonyát, nagy engedményeket téve a burzsoáziának, de ugyanakkor bizonyos könnyítéseket is adva a munkásoknak. 1845-ben megtiltották a fiatalkorúak éjjeli munkáját. Az 1848-as forradalmak idején azonban —• a hazai spontán mozgalmak erősödése miatt is — a kormányzat már szociális problémát látott, s átmenetileg olyan intézkedéseket hozott, amelyek egyúttal gátolták az ipar további fejlődését. Erről a politikáról azonban a kormányzat hamarosan letért, s ismét a burzsoázia számára kedvező politikát kezdett az 1850-es évek végétől. — L. N. GUMILEV: Az éghajlati ingadozások szerepe az eurázsiai sztyeppövezet népeinek történetében (53 — 66. 1.) a történeti források és a régészeti anyag
