Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
364 PINTÉIt ISTVÁN Követelte, hogy tartsák magukat szigorúan a realitásokhoz.19 9 Hasonló szellemben beszélt Büchler is, aki a Petőfi-szobornál rendezendő tüntetés letiltásáról szóló határozatot előterjesztette. A Pártválasztmány végül is elfogadta a jobboldal érvelését, és úgy döntött, hogy nem vesz részt a tüntetésen és a letiltó határozatot a Népszava közli.20 0 A Népszava szerkesztőségében dolgozó kommunisták —• Kállai, Losonczi, Kasztell, valamint a baloldali szociáldemokrata Gosztonyi — felléptek a határozat közlése ellen. E kérdésben a szerkesztőségben éles vita bontakozott ki ,20 1 Szakasits Árpád, a párthatározatra hivatkozva, utasítást adott a letiltó határozat megjelenésére. Szakasits azonban azt is kijelentette, hogy ő továbbra is helyesli a tüntetést, s nincs kifogása az ellen, hogy a szerkesztőség tagjai résztvegyenek a demonstráción.202 Ezek után a Népszava március 14-i és lő-i számában közölte az SzDP választmány határozatát, amely felszólította a szervezett munkásságot, hogy egy szélsőjobboldali provokációtól tartva, az egyébként „igen nemes gondolatot kifejező, korábban tervezett zarándoklástól tartsa távol magát".20 3 A jobboldali peyerista vezetőket valójában nem a nyilasok provokációja — mint ez március 15-én kiderült, ilyenről szó sem volt — késztette az SzDP néhány hónap óta folytatott határozott antifasiszta, népfrontos politikájával, ennek nagyszabású demonstrálásával való szembefordulásra, hanem az új kormány iránti lojalitás kifejezése, az új kormány bizalmának megnyerése. A jobboldali szociáldemokraták csak addig voltak hajlandók tűrni a baloldal politikáját, amíg úgy látták, hogy a kormány sem lép fel ellene határozottan, amíg úgy látták, hogy a kormány egyes tagjai jóindulatúan szemlélik a függetlenségi mozgalom erősödését. Amikor „a kormány számára kényelmetlenné vált"20 4 a függetlenségi mozgalom, a jobboldal — és nyomására a párt főtitkára is — a Belügyminisztérium telefonhívására — amely nem is követelte a demonstráció feladását, csupán egy várható szélsőjobboldali provokációra hivatkozott — hajlandó volt hónapok munkáját feláldozni és cserbenhagyni a munkásosztályt s mindazokat, akiket a munkásosztály határozott német- és háborúellenes harca hozott közelebb a függetlenségi mozgalomhoz. Ebben az állásfoglalásban megmutatkozott, hogy az SzDP vezetőségében a baloldal gyenge, ingatag. Szakasítsék az első nyomásra meghátráltak és engedték, hogy e fontos kérdésben a jobboldal álláspontja érvényesüljön. Nem mertek és nem is akartak ekkor a tömegekhez fordulni. S ez a visszavonulás a vezetésen belül egyben ismét a jobboldal akaratának érvényesülését jelentette. A szociáldemokrata párt március 15-e előestéjén hozott határozata szinte megbénította nemcsak a szervezett munkásság, hanem az értelmiség és kispol-' 19 9 Uo. 200 Uo. 201 P I Archívum. VKF Bírósága. 1942-H—193. 202 xjo. 203 Népszava, 1942. márc. 14. és 15. Március és a munkásság. — Az sem tekinthető egészen véletlennek, hogy a Petőfi-jelvényt a Népszava utoljára 1942. márc. 11-i számában közli. 204 Az SzDP XXXIII. kongresszusának jelentése. 36. 1. — Itt az SzDP vezetősége a következőkkel indokolta a tüntetés lefújását: „. . .egyfelől a szélsőjobboldal gyűlöletteljes pergőtüze,. . . másfelől bizonyos elemek a maguk különleges céljaira kívánták. . . kihasználni. Harmadsorban: kezdett a kormány számára is kényelmetlenné válni. . . Mindezek miatt a pártvezetőség felhívással fordult a munkássághoz, hogy a március idusára tervezett félvonulásban ne vegyen részt." Csak ezután állapítja meg, hogy a kormányválság lehetőséget adott volna nyilas provokációra is.
