Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A M AG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 365 / gári csoportok elszántságát is. Maguk a szociáldemokraták is elismerték, hogy „a munkásság túlnyomó részében a pártvezetőség utasításának tett eleget".205 De ebben az irányban befolyásolta a tömegeket a kormány által kilátásba helyezett nagyszabású márciusi ünnepség is, amelyen a kormány — úgyszólván teljes erővel — a maga szolgálatába kívánta állítani a függetlenség hirdetésében rejlő lehetőségeket. Ezért Kállay miniszterelnök március 14-én este „rádiószózatot intézett a nemzethez", 1942. március 15-én délelőtt pedig a Hősök terén a kormányzóhelyettes és az új kormányelnök jelenlétében nagyszabású zászlóavató ünnepséget rendeztek, amelyre kivitték az elmúlt évben a Szovjetuniótól visszakapott szabadságharcos zászlókat.20 8 Ezzel is ellensúlyozni kívánták a demokratikus erők törekvését. A kommunistákat, de magát a KMP Központi Bizottságát is teljesen váratlanul érte az SzDP állásfoglalása.20 7 Nem számoltak azzal, hogy a kormány, illetve a jobboldali szociáldemokraták meghátrálásra késztetik a szociáldemokrata baloldalt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a tüntetés előestéjén, szombaton került sor a letiltás publikálására. így rendkívül kevés idő állt a párt rendelkezésére. A szélsőjobboldali provokációra való hivatkozás azokat a szervezett munkásokat is meggondolásra késztette, akik a letiltás ellenére is részt vettek volna az ünnepségen. A KMP Központi Bizottsága ilyen körülmények között sem tétlenkedett. Kiadta a jelszót: Mégis ott leszünk ! Saját illegális szervezetei útján vette fel a kapcsolatokat a munkásokkal. A kommunisták, vállalva a kockázatot, megjelentek az üzemek előtt, a szakszervezetekben, az ifjúsági szervezetekben, munkásotthonokban, baráti kapcsolataik révén mozgósítottak a tüntetésre.20 8 Minden lehetőséget kihasználtak, hogy megértessék a tömegekkel: részt kell venniük a tüntetésen. így a március 14-én este rendezett vigadói „Talpra magyar" esten,20 9 a március 15-én tartott kerületi és központi ünnepi megemlékezéseken igyekeztek meggyőzni a munkásokat a demonstráción való részvétel szükségességéről.21 0 A kommunisták fáradhatatlan munkája vitte sikerre a tüntetést. Március 15-én délután három óra előtt már gyülekezni kezdett a tömeg a Petőfi tér körüli utcákban és a Duna-korzón. A szervezett felvonulásra a jobboldali szociáldemokraták árulása folytán nem kerülhetett sor. Csupán az építők, mintegy 200-an, vonultak fel szervezetten. A MÉMOSz ünnepi ülésén ugyanis a kommunista Molnár Imre felkérésére Somogyi Miklós felszólította a jelenlevőket, hogy az ülés után vonuljanak a Petőfi-szoborhoz. S valóban, Somogyi Miklóssal az élen — nem törődve a letiltó határozattal — zárt sorokban vonultak a Petőfi térre.211 Ugyancsak zárt sorokban, színes népviseletben érkezett az erdélyi, köztük a székely munkások küldöttsége.21 2 Délután 3 órakor megérkeztek a Magyar Történelmi Emlékbizottság tagjai, hogy el-205 Az SzDP XXXIII. kongresszusának jelentése. 206 Népszava, 1942. márc. 17. Kállay miniszterelnök rádiószózata. 207 „Nagy izgalommal készültünk 1942. március 15-e emlékezetessé tételére. Tudtuk azt, hogy a kommunista párt vezetői megbeszélést tartottak a szociáldemokrata párt vezetőivel március 15-re történő mozgósitás sikere érdekében — olvasható Gál Lajos visszaemlékezésében. — Számítottunk is a szocdemek részvételére .. . Bíztunk a szocdem vezetőkben. . . " (Pl Archívum. H—g —38.) 208 Pl Archívum. VKF Bírósága. 1942—H —193. 209 Uo. Budapesti Ügyészség. 1943—IV—444. 210 Uo. VKF Bírósága. 1942—H-193. 211 Uo. 212 Független Magyarország, 1942. márc. 16. Petőfi szobornál. 6 Századok 1966/2—3.
