Századok – 1966
Történeti irodalom - Internacionálé Magyarország (Ism. Révész Mihály) 979
980 TÖRTÉNETI IRODALOM próbáltak írni a magyarországi szocialista mozgalom jelentősebb állomásairól, évtizedeken át nemcsak cikkekkel és tanulmányokkal, hanem füzetekkel és könyvekkel is, — és elég csak az arra való utalás, hogy a Hűtlenségi Pör című füzete ötvenöt óv előtt, A Magyarországi Munkásmozgalom Története, 1867 —1913 című könyve ötvenhárom év előtt jelent meg (és most arról szó se essék, hogy az előbb említett még az előttünk levő mű bibliográfiájában sem szerepel). És aki ezeket a sorokat írja, olyan évtizedeket kapott a sorstól, amelyekben állandóan figyelhette nemcsak azt, hogy hogyan folynak a szocialista mozgalom dolgai, hanem azt is, hogy a tudomány, a politika, a kritika, a közélet, a propaganda hogyan reagál a szocialista mozgalom egyik-másik fejezetére, erre-arra a jelentkezésére. Nos, a dicséret szavaival azért kell köszöntenünk e könyv szerkesztőit és tanulmányainak az íróit, mert határozottan szakítanak az 1948 utáni szektás gyakorlattal és kísérletet tesznek a szociáldemokrácia szerepének reális, objektív megállapítására. Nem kell külön mondani, hogy ilyen értékelés 1948 után semmi nem volt és a személyi kultusz viszonyai között sok alaptalan váddal illették, teljesen méltánytalanul marasztalták el — propagandisztikus okokból — a szociáldemokráciát. Sokan pedig egyszerűen el akarták hallgatni a szociáldemokraták szerepét, hatásukat a szocialista gondolat magyarországi kibontakozásában, meggyökerezésében. Ezt meg kell mondani, amikor megtörténnek az első kezdeményezések a magyar szocialista történettudományban a szociáldemokrácia objektív értékelésére. Le kellett írnunk ezeket a dicsérő szavakat, hogy most már sorra kerüljenek a kifogásolás mondatai. És most a megelőző bekezdés szavaihoz kell kapcsolódnunk, azokhoz, amelyekben „legalább a kísérletezés"-t említettünk. Ebben a derék gyűjteményben — nem is egy helyütt — találkoznunk kellett olyan megállapításokkal, amelyek azt mutatták, hogy a tanulmányíró megtorpant: nem tudjuk folytatni, nem is próbálkozhatunk az értékítélettel, mert az eddigi kutatások nagyon hiányosak. Elég, ha csak egyetlen helyre, egyetlen névre utalunk (a kötet 258. oldalán, a tanulmány jegyzetei között a 369. oldalon) azzal kapcsolatosan, hogy az Internacionálé Főtanácsa 1865 augusztusában megválasztotta tagul Hrabje Jánost, majd a főtanácsi jegyzőkönyv megörökítette: „Hrabje polgártárs, akinek a közeli időben Londonból Magyarországba kell távoznia, megbizatik, hogy ebben az országban a Szövetség nevében tevékenykedjék", és a tanulmány 45. számú jegyzetében a historikus melankolikusan állapítja meg, hogy „Hrabje Magyarországra érkezésének időpontjáról, magyarországi tevékenységének első mozzanatairól nincsenek adataink". Eszünk ágában sincs, hogy ezért a megállapításért a tanulmány írója felé forduljunk nehezményezéssel, de szomorúsággal kell gondolnunk arra, hogy hosszú évek adatfeltáró munkája után, a feltérképezésben még mindig vannak fehér foltok. „Nincsenek adataink?" Hasznos lett volna átlapozni a Budapest tanácsi iktatókönyv ama köteteit, amelyekben utalás van a H betűvel kezdődő nevek viselőire. Vagy ellenőrizni kellett volna egyik mozgalomtörténeti vázlatomnak azt az adatát, amely szerint Hrabje Londonból való hazatérte után „hamarosan elkerült a munkásmozgalomból, munkáltató lett". Sokkal könnyebb lett volna most az értékelés munkája,ha a kis adatok tömegét a tanulmányok szerzői vagy segítőtársai már régebben összegereblyézték volna. (E vonatkozásban a korán elhunyt Geréb László tanulmányainak köszönhet igen sokat a történettudomány.) Az Internacionálé-kötet négy tanulmányáról, sorban, csak az után szólhatunk, amikor már elmondtuk a kötet szerkesztéséről szóló megjegyzésünket. A kiadók és a szerkesztők e kötet megjelentetésével ünnepelni akarták az I. Internacionálé megalakulásának százéves fordulóját, és természetesnek, magától értetődőnek kell venni azt a szándékot, hogy magyar vonatkozások felsorakoztatásával akartak megfelelni a jubiláris ünnepség parancsának. Szép a fele-fele arány, de a mű címe utasításának nem tudtak engedelmeskedni az egyes tanulmányok. Csak az első és a harmadik cikk adatai és értékítéletei illeszkednek a mű címének a parancsához, Jemnitzé („Az I. Internacionálé") és Erényié („A magyarországi munkásmozgalom és az I. Internacionálé"), a második és a negyedik, Kovácsé és Keményé mintha csak azért került volna amazok társaságába, hogy a jubiláris mű kötetté vastagodjék. A Kossuth-emigrációról szóló tanulmány illethető azzal a megjelöléssel, hogy hézagpótló az Internacionáléhoz, a magyar munkásmozgalomhoz való vonatkozása. Nehéz helyzetbe kerültek a szerkesztők, azzal a szomorúsággal, hogy Geréb László kidőlt a kutatók és történettudósok táborából, a témáját Keménynek kellett átvennie, felhasználhatván Geréb „irodalmi hagyatéka vonatkozó adalékait". Az idő sürgetett, az adatokat-adalékokat sorba kellett szedni, itt-ott bizonyára erősen szaporítani is, és így is csak az a tanulmány jelenhetett meg, amely ,,fejezetek"-et adott „a függetlenségi baloldal és a magyar munkásmozgalom kapcsolatai köréből". Hézagpótlónak mondhatjuk ezt a Kemény-tanulmányt is, de a jubiláris mű szerkesztésének az intenciója Geréb romélt feldolgozásának ütőc<TM«ül nem a függetlenségi baloldalt emelte volna ki.
