Századok – 1966
Történeti irodalom - Internacionálé Magyarország (Ism. Révész Mihály) 979
979 TÖRTÉNETI IRODALOM ellentmondás kulcsát úgy találjuk meg, ha figyelembe vesszük, hogy 1932—33 között igen jelentős mértékben, ugyancsak mintegy 20%-kal estek az élelmiszerárak is, tehát ugyanannyi élelmiszer beszerzéséhez kisebb összegre volt szükség, mint egy évvel korábban. Más szóval a természetbeni juttatások értékének csökkenése nem jelentette feltétlenül a bányászok reálbérének, életszínvonalának a leszállítását. Kubitsch Imre, figyelmen kívül hagyva minden egyéb tényezőt, összegezi a bányamunkások készpénz- és természetbeni juttatásainak összegét, azt elosztja a bányamunkások létszámával és jut arra a megállapításra, hogy: ,,. . . Az átlag keresetek tehát a válság évei alatt 23,5%-kal estek." Senki által kétségbe nem vont tény, hogy a bányamunkásság élet- ós kereseti színvonala — hasonlóan az ország egész dolgozó népéhez — jelentősen süllyedt a válság évei alatt. Azonban mégsem ilyen mértékben, s nem is a műszakbérek redukálása következtében elsősorban, hanem ezekben az években mindenek előtt az átdolgozott műszakok csökkentett száma miatt, amiatt, hogy a bányák termelési kapacitásának alig több, mint 50%-át használták ki csupán. A válság éveiben tehát nem elsősorban a csökkentett bérek, mint inkább az üzemszüneti napok számának nagyfokú emelkedése képezte okát és forrását a hallatlan bányásznyomornak. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy ismerve Kubitsch Imre puritán lelkiismeretességét, rendkívüli alaposságát kutatási tevékenységében, alig tételezhető fel, hogy a felsorolt — s még néhány — elírások, számottevő és jelentéktelenebb, hibák akkor is becsúszhattak volna művébe, ha munkáját teljes egészében befejezheti. Ám éppen olyan nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni, hogy Kubitsch Imre könyve rendkívül komoly hozzájárulást jelent munkásmozgalmi történetírásunk gyarapításához, példát mutat és követésre buzdít éppen abban az irányban, ahol az eddigi eredmények továbbfejlesztésére úgy lehet leginkább van szükség: a szakszervezetek történetének megírása területén. SZEKERES J ÓZSEP INTERNACIONÁLÉ, MAGYARORSZÁG Jemnitz János: Az I. Internacionálé. — Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és a nemzetközi munkásmozgalom. — Erényi Tibor: A magyarországi munkásmozgalom és az I. Internacionálé. — Kemény G. Gábor: Fejezetek a függetlenségi baloldal ós a korai munkásmozgalom kapcsolatai köréből, 1864 — 74. (Rudapest, Kossuth Könyvkiadó. 1964. 527 1.) Amikor elolvasásra, tanulmányozásra, cédulázásra — hónapokkal ezelőtt — kezembe vettem ezt a címsorokban jellemzett kötetet, eszembe jutott az a pársoros kommüniké, amelyet bizonyára a kiadói főigazgatóság juttatott el a lapokhoz, adván beszámolót ama ,,könyv-szépségverseny"-ről, amelyben háromszáz mű vetélkedett egymással: melyik a legszebb. Az ismeretterjesztő kötetek közül kettő kapta azt a megjelölést, hogy: legízlésesebb, az egyik ez az Internacionálé-kötet. A régi évjáratok emberei még most is megmosolyogják, ha hallják vagy olvassák ezt a szót: külcsin, társaságában ennek a szónak: belbecs. Mégis: ne érződjék frivolitásnak, ha azt mondom, hogy e sorok írója azzal fogott hozzá a lapozgatáshoz és a tanulmányozáshoz, hogy: lássuk csak, megfelel-e a belbecs a külcsinnek? Hadd adjam itt egy szóval a summázást. Megfelel. Az előtt az olvasóközönség előtt, amelynek a tagjai legnagyobbrészt történészek, szakemberek, bizonyára csak természetesnek tűnik, hogy a mű ismertetőjének nem szabad megelégednie az ilyen egyszavas summázással. Az a mű még nem született meg, amellyel szemben a kritikának csak levett kalappal lehet szólnia. A vaskos könyv négy tanulmánya íróinak megbecsült helyük és tisztes nevük van a történeti irodalomban, és ez a tisztesség-megbecsültség teszi kötelességévé a könyv ismertetőjének, hogy elmondja a kifogásait. Mert ezek jócskán vannak. De — a tárgyilagosság követelménye kötelez ! — szóljunk előbb az elismerés és a dicséret szavaival arról, hogy a kötet szerkesztői — Erényi Tibor és Kovács Endre (egy-egy tanulmánnyal maguk is résztvevői a munkaközösségnek) — abból a helyes célkitűzésből indultak ki, hogy most már kifejezetten történettudományi eszközökkel kell megvilágítani a magyar munkásmozgalom és az I. Internacionálé kapcsolatait. E sorok írója (nem tagadja — némi megelégedettséggel) azok sorában érzi magát, akik elsőkként
