Századok – 1966

Történeti irodalom - Kubitsch Imre: A magyar bányamunkásság küzdelmei (1919–1933). (Ism. Szekeres József) 975

975 TÖRTÉNETI IRODALOM Ugyanilyen tünet (s csak mint tünetre érdemes rámutatni), hogy Károlyi szerint ,,. . . bizonyos, hogy Andrássy és Dpák a kiegyezést csak alapnak tekintették, amelyen fokozatosan föl lehet építeni akár az ország teljes függetlenségét is". Merőben felesleges ennek a felfogásnak teljes tévedését kimutatni — csak azt kell kiemelni, hogy a magyar függetlenségi mozgalom legkövetkezetesebb vezére is azt láthatta, amit ez a mondat kifejez — s ez azt jelenti, hogy akkor még távolról sem látta tisztán a kiegyezés létrehozásában szereplő osztályerőket. Amikor azonban nem hagyományok állják útját, hanem a maga lucidus ítéletére és magas moralitású politikai ösztönére van utalva, akkor olyan helyesen lát, mint a Mitteleuropa (132. 1.) kérdésében, amelyben — érdekelt reakciósokkal, de haladó baloldali polgárokkal (így egyebek között Jászival) szemben is — nyomban felismerte a mögötte meghúzódó alapérdeket: a német expanzió hódítási szándékait. Egyike volt az elsőknek, akik elutasították Naumann tervét, s ilyenekben mutatkozik meg Károlyi rendkívüli politikai tisztánlátása, tehetsége. Károlyi Mihálynak, ha innen és onnan kapott is segítséget, támogatást és útbaigazítást, végeredményben egymagának kellett a mágnási család, a mérhetetlen vagyon és a nép millióitól idegen légkör óriási bástyáján rést, sőt réseket törni, amíg eljutott a maga politikai ós emberi teljességéig. Bizonyos, hogy ha Károlyi Mihály két évtizeddel később, már a fasizmus rettenetes tapasztalatainak birtokában írhatja meg emlékiratait, ha az a Károlyi Mihály ítélkezik a magyar politikáról, s abban betöltött szerepéről, aki már a harmincas évek derekán felismerte, hogy a reakcióval kerül egy frontba mindenki, aki aktívan antikommunista politikát követ — akkor jobban feloldotta volna az életút sok ellentmondó kanyargását. De ha ezeket feloldotta volna, akkor — ez kétségtelennek tetszik — műve rendkívül sokat vesztett volna a közvetlen, szinte ellenőrzéstől nem korlátozott emlékezés hitelességéből. Mindent egybevéve megállapítható, hogy Károlyi könyvének első fele belevilágít az ország uralkodó, legexkluzívabb mágnás rétegének életébe, második fele pedig olyan módon és olyan közvetlenséggel mutatja be a magyar félparlamentarizmus jegyében lezajló politikai életet, mint egyetlen más munka sem. Nagyon fontos és nagyon is esedékes volt Károlyi könyvének magyarországi kiadása, i Nem kívánunk itt a jegyzetelés részleteivel foglalkozni. (E sorok írója a Kritika, 1965. 5. számában a Válogatott írásokra vonatkozóan kifejtette véleményét.) Elegendő talán arra rámutatni, hogy a jegyzetekben sokkal kevesebb a tárgyi hiba, mint a Válogatott írások jegyzeteiben. A jegyzetek inkább lexikálisak, semmint értékelő-magyarázó jellegűek, ami pedig hivatásuk. Csak példaként említjük meg, hogy nem lehet jegyzetelő magyarázat nélkül elvárni a mai olvasótól (aki remélhetőleg nemcsak hivatásos történész lesz), hogy tudja, mi az értelme és tartalma ma a „Belvedere-politikának". A jegyzet azonban sem Belvedere, sem Ferenc Ferdinánd címszó alatt nem ad semmiféle magyarázatot rá. Végül nem a jegyzetelő, hanem a kiadó hibája, hogy az Utószó-t tipográfiailag nem különítette el Károlyi szövegétől, s ez így azt a benyomást keltheti, mintha Károlyi maga írta volna. Nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni, hogy a Károlyi-probléma teljes tisztázása, a Károlyi-életmű teljességének publikálása, a levelezés közzététele rendkívül fontos feladata a legújabbkori történetírásunknak. Nézzük a problémák bármely csoportját is, Károlyi magatartása mindenkor igen figyelemreméltó. Ha felidézzük Szabó Ervin 1917 végén, már halálos betegen és négy esztendős háborús tapasztalatok birtokában elmondott szavait — ,,We don't need measures, we need men !" — hogy ugyanis férfiakra van szükség a világ átalakításához, akkor Károlyi Mihályban meg kell becsülnünk a haladás melletti férfias kiállását, nagyszerű példaadását. HORVÁTH ZOLTÁN KÜBITSCH IMRE: A MAGYAR BÁNYAMUNKÁSSÁG KÜZDELMEI (1919-1933) (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1965. 275 1.) A hosszú súlyos betegség után tragikus hirtelenséggel elhunyt Kubitsch Imrének állított méltó emléket az MSzMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, amikor a kötetben összefoglalóan publikáltatta a szerző elkészült s részben már a Párttörténeti Közleményekben megjelent nagyobb monográfiájának befejezni már nem tu-