Századok – 1966

Történeti irodalom - Kubitsch Imre: A magyar bányamunkásság küzdelmei (1919–1933). (Ism. Szekeres József) 975

976 TÖRTÉNETI IRODALOM dott fejezeteit. Az elhunyt szerző munkásságáról részletes és átfogó képet nyújtó, szép kiállítású kötet megfelelő módon szolgálja mind a szerző emlékének megőrzését, mind a munkásmozgalom történetének továbbfejlesztését és a tudományos igényű, de egyben a széles tömegeket is lebilincselő módon megnyerő, népszerű történelmi ismeretterjesztést. Kubitsch Imre postumus kötete három fő részre ós számos alfejezetre tagozódik, s befejezetlensége ellenére — a sajtó alá rendező munkatársak választotta címnek megfelelően — szinte kerek egésznek tekinthető. A szerző célját eredetileg a bányamunkásság változatos sorsának sokkal szélesebb alapokon való ismertetése képezte, mint ahogyan az a jelen kötetben található. Külön fejezetekben szándékozott tárgyalni a bányamunkásság szociális helyzetét, kulturális, egészségügyi és lakásviszonyait. E fejezetek egyikemásika készülhetett csak el. Terjedelmes fejezetben szándékozott ismertetni a „kétlaki" bányászok sajátságos életviszonyait, idevonatkozó sokoldalú kutatómunkájának értékes eredményeit. Nem tekinthető teljesen lezárt egésznek az 1929 —1933 évi gazdasági világválság hazai eseményeit a bányászat és a bányamunkásság harcai vonatkozásában bemutató fejezet sem. Ilyen korlátok között kell vizsgálni e postumus kötetet, melyet a szerző minden bizonnyal még sokkal teljesebbé, színesebbé és kiforrottabbá alakított volna, ha a végzet nem üti ki kezéből oly korán a tollat. Ennek ellenére az olvasó a kötet áttanulmányozása után szinte hiánytalan képet nyer a korszakról ós sokoldalúan megismerheti a magyar bányamunkásoknak a hatalmuk teljében levő bányatőkésekkel ós a velük szoros szövetségben álló államhatalommal folytatott szüntelen, változatos formájú harcait. Lényegesen aláhúzza tehát a szerző munkásságának értékét az a tény, hogy nem teljesen befejezett művével is lényegében sikeresen oldotta meg a vállalt feladatot. Külön kiemelendőnek tartjuk Kubitsch Imre szerzői módszerét választott témái megközelítésében. Eltérően вок hasonló jellegű műtől, a szerző elsősorban a bányamunkásság harcainak gazdaság-történeti hátterét vázolja fel: ismerteti a szónbányászat helyzetét, általános körülményeit. Ebbe a gazdaságtörténeti keretbe ágyazva sokkal érthetőbbé válik egy-egy munkáskövetelés, sztrájkharc vagy szakszervezeti kongresszus leírása. A szerző széleskörű kutatásai révén gazdaságtörténeti szempontból is sok értékes adalékot nyújt az ellenforradalmi rendszer első évtizedének bemutatásánál. A politikai viszonyok leírása is mindenkor tömör, találó és megalapozott. Igen fontos tény, hogy Kubitsch Imre szakított a korábbi évek dogmatikus munkásmozgalom-történetírói szemléletével, amely < a munkásosztálynak a tőkés kizsákmányolás elleni harcát gyakran szakadatlan diadalmenetként glorifikálta, a Szociáldemokrata Pártot és a szakszervezeteket pedig mindig és minden helyzetben az osztályharc árulóiként és fékezőiként tüntette fel. A szerző nem zárkózott el a kommunista mozgalom egyes szakaszaiban jelentkező szektás hibák, „baloldali" jelszavak és célkitűzések káros hatásának a bányászmozgalmon belüli megnyilvánulásainak bemutatásától csakúgy, mint a vesztett, vagy csak annak látszó harcok tanulságainak levonása, marxista értékelése elől sem. A kötet lapjairól ily módon túlzásoktólmegtisztítva, sallangok és frázisok nélkül bontakozik ki a bányamunkásoknak a megosztottság problémáival küzködő, gyakran az opportunizmus és szektás hibák ellentétes hatásai között fejlődő ós hullámzó változatos harca a bányatőkések ellen. A kötet első két része képezi a monográfia legértékesebb anyagát. A magyar szénbányászat vezető monopóliumainak és kisebb vállalatainak, a szónkartell gazdaságilag és politikailag egyaránt kártékony tevékenységének bemutatása után a szerző ismerteti a háború utáni inflációs időszak szénkonjunktúrájának kihatásait az ország gazdasági viszonyaira és a bányamunkásság életére. Bemutatja a bányászok hősies ellen- , állását a fehérterrorista tiszti különítményekkel, a vérengző ellenforradalommal szemben. Kitűnő adatokkal bizonyítja, mennyire szilárdan kitartottak a bányászok a Tanácsköztársaság eszményei mellett. Hiteles kép bontakozik ki az első fejezetben a munkások számos esetben vérbefojtott harcáról, az újból hatalomra jutott bányatőkések elnyomó és bércsökkentő törekvéseivel szemben. Megismerjük részleteiben is a bányamunkásságnak a katonai parancsuralom elleni ós a Bányamunkás Szövetség, a szakszervezet elismertetéséért folytatott több éves küzdelmeit. A Bethlen-kormány a tömegsztrájkok valamint a nyomasztó kül- és belpolitikai helyzet következtében nem választhatott másképpen, mint hogy kiegyezett a munkásság vezetőivel, s ha — mint ez kétségtelen — a Bethlen—Peyer paktum egyfelől az opportunista vezérek szolgalelkűsógét is tükrözte, másrészt bizonyos jogokat, szervezkedési lehetőségeket is biztosított a munkásosztály részére. Kubitsch Imre igen helyesen értékeli a paktumot s megállapítja, hogy a hatósági üldözés enyhülése következtében a Bányamunkás Szövetség működése éppen a paktum megkötése után lendült oly magasra, mint az ellenforradalmi rendszer negyed százada alatt egy alkalommal sem. Sajnos, a szerző e témára vonatkozó nagy jelentőségű kutatásait már nem fejezhette be. Értékesek a bányamunkásoknak az inflációs időszak alatti kereseti és megélhetési viszonyait tárgyaló fejezetek megállapításai. Fő konklúzió, hogy a pénzromlás és a