Századok – 1966

Történeti irodalom - Lenin Magyarországról (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 971

972 TÖRTÉNETI IRODALOM ról, s így csak olyan részleteket publikál a kötet, amelyekben a magyarországi utalások világos összefüggésben szerepelnek. A közreadott beszédek, írások zöme már megjelent a Lenin Művei c. sorozatban; új anyag hazai levéltárakból, orosz nyelvű kiadványokból került ki, s ezek az említett sorozatban még nem kaphattak helyet. Az összeállítás nyilvánvalóan azok számára készült, akik praktikusan, egy kötetben akarják áttekinteni Lenin magyar vonatkozású utalásait. A szerkesztőbizottság azonban a csatolt bibliográfiában feltünteti mindazokat a helyeket a „Lenin Művei" sorozatban, amelyek valamilyen magyarországi vonatkozást tartalmaznak. A közölt anyagot most is, mint az előzőben, öt nagy részre bontják; Az első az 1848 — 1917 közötti időre vonatkozó anyagot tartalmazza tematikai csoportosításban .A további részek időrendben követik egymást, s ezzel a szerkesztési elvvel egyet is lehet érteni. A kötet első része a cárizmusnak az 1848/49-ев forradalom ós szabadságharc elfojtásában játszott szerepére, az agrár- és a nemzeti kérdésre, valamint Andrássy Gyulára vonatkozó ismert megjegyzéseket tartalmazza. E részben a legkevesebb az eltérés a korábbi kiadáshoz hasonlítva: egy írás, mely csupán zárójeles utalást tartalmazott magyarországi vonatkozásban, most kimaradt. Az új szerkesztési elv ugyanis érdemi anyagot kívánt adni az olvasónak, nem pedig formális utalás-gyűjteményt. A kötet II. fejezete a Moharchia felbomlásának problematikájával foglalkozik. Anyaga — lényegében véve — azonos a korábbival, rrlert új iratot nem tartalmaz, de néhány fontos különbség mégis van. Az OK/b/P VIII. kongresszusán tartott központi bizottsági beszámolóból vett idézet lényeges részekkel bővült: azokkal a sorokkal, amelyek a külföldi csoportok szövetségének tevékenységére s ennek jelentőségére vonatkoznak. E szövetség a korszakot átható internacionalizmus szülötte volt, s a szövegből kitűnik, hogy Lenin és a beszámoló milyen nagy fontosságot tulajdonított a nem orosz kommunistákkal való együttműködésnek (68 — 69. 1.). A szerkesztők helyreállították az egyes iratok aláírásának eredeti rendjét is, Kamenyev, Trockij, Buharin esetében, vagy egyáltalában közölték az aláírókat, amikor az előző kiadásban egy-két esetben elmaradt. (Ld. pl. új kiadás 74. 1.) A Tanácsköztársaságra vonatkozó anyag már új iratokkal is bővült a korábbi részletek kiegészítése mellett. Szerepel ezek között Lenin egyik utasítása a katonai előnyomulás meggyorsításáról a Tanácsköztársasággal való kapcsolat felvétele érdekében (89. 1.); Lenin tájékoztatója Kunhoz a Franciaországba utazott szovjet vöröskeresztes misszió tevékenységéről, amelyben a várható francia rágalmakkal szemben Kun közvetítését kérte az amerikaiakhoz (91 — 92. 1.); Leninnek egy április végi biztató megnyilatkozása a magyar Vörös Hadsereg katonáihoz (98. 1.). A Tanácsköztársaság leverésének idejéből további négy új irat szerepel a 110—112. oldalakon. Ezek egyikében Lenin július 30-án értékeli a burzsoázia ajánlatát a tanácshatalom feladása fejében, a másik az ellenálláshoz kért segítség lehetőségével foglalkozik, s július végén további kitartásra biztatja a Kormányzótanácsot. Rudnyánszky moszkvai követ tolmácsolásában ismerheti meg az olvasó Lenin üzenetét a várható katonai segítségről, s végül "az utolsó irat Lenin feljegyzésében adja Kun Bélának a szakszervezeti kormány megalakulásáról és ennek okairól szóló Leninhez intézett táviratát. A IV. fejezet a Tanácsköztársaság tanulságaival foglalkozik. Itt a „Baloldaliság"ból vett idézet most kibővült, az olasz pártra valamint a munkásmozgalomnak a versaillesi békeszerződéssel kapcsolatos taktikájára vonatkozó részekkel (126 —127-1.). Egy ugyanosak innen való részlet önálló beiktatása a németországi független szocialistáknak és a magyar pártviszonyoknak az összevetése révén szélesebb keretbe ágyazza a magyarországi proletárdiktatúra tanulságait (128 —129. 1.). Helyett kapott e fejezetben három új dokumentum, melyek az emigrációban élő magyar és más nemzetiségű kommunisták problémáival foglalkoznak, illetve Leninnek egy, külföldi kommunisták előtt tartott beszédével ismertetik meg az olvasót. Az új anyagot tekintve, talán ez a legtanulságosabb. Lenin itt elemzi az 1921 júliusi helyzetet, az európai erőviszonyokat, a kommunista pártok tennivalóit, hangsúlyozza az „opportunus" akciók fontosságát a „baloldali ostobaságok"kal szemben (140. s. köv. 1.). Itt természetesen csupán jelezni lehetett e beszéd fontosságát, elemzése túlmegy az ismertetés keretén. Az utolsó fejezet a fehérterror, az ellenforradalmi rendszer időszakával foglalkozik. Az itt közölt új iratok (149. és 164—165. 1.) megvilágítják, hogy Lenin mily törődéssel foglalkozott Kun Béla ós az emigráns magyar kommunisták helyzetével 1921-ben. Igényesebb jegyzetapparátus egészíti ki az iratokat, amelyek, a magyarázaton túl, korrigálják korábbi évek hibásnak bizonyult megállapításait (pl. 81. 1.). Az iratokhoz bibliográfia és részletes névmutató csatlakozik. Összevetve az első ós második kiadást, szembetűnik, hogy több ponton a megfogalmazás az egyes iratokon belül eltérő. Ezek zöme nyilvánvalóan abból ered, hogy a