Századok – 1966
Vita - Hunyady György: Megjegyzések az ideológiatörténetről – Pándi Ilona cikke kapcsán 933
MEGJEGYZÉSEK AZ IDEOLÓGIArÖRTÉNETIlÖL PÁNDI ILONA CIKKE KAPCSÁN 935 középosztálynak csak némileg is kielégítő elhatárolására". (Kornis: Az államférfi 300. 1.) Pontatlannak tűnik Pándi Ilonának az a megfogalmazása, hogy „maga Kornis Gyula is beismerte, hogy nincs más összetartó ereje — mármint a középosztálynak —, mint a »konzervatív világnézet egyneműsége«". (Pándi: i. h. 144. 1.) Űgy tűnik ebből, mintha Kornis a ,,középosztály"-t marxi értelemben akarta volna osztályként feltüntetni, s ez nem sikerült volna neki. Pedig Kornis pontosan az ellenkezőjét akarta, és a maga szempontjából sikerrel járt el. Ez a tény valószínűleg azért kerülhette el a szerző figyelmét, mert a kor ideológiáját ós személy szerint Kornis társadalomfelfogását nem egészében, tendenciájában, történetiségében tekintette. Kornis, mint idealista gondolkodó, a ,,közóposztály"-ba tartozás legfőbb kritériumának az említett, úri jobboldali világnézetet tekinti. Ennek rendeli alá mind az anyagi, mind a műveltségi szempontot. „Nem tartozik a magyar középosztályba — írja —, aki nem érez együtt ösztönösen is, meg öntudatosan is a történeti Magyarország éle takarásával, erkölcsi és politikai hagyományaival. Lehet közepee jövedelme, lehet közepes vagy akármekkora műveltsége: nem él a magyar középosztály lelki közösségében." (Kornis: Az államférfi. 303. 1.) Tehát a világnézeti kritériumot sem empirikusan szűri le a társadalom megismerése során, hanem mintegy kinyilvánítja tartalmát. Valaki vagy idealista, nacionalista, mértéktartóan konzervatív — vagy nem tagja a „középosztálynak". Kornis idealista módon nem az osztályt jellemzi világnézetileg, hanem a világnézethez konstruál „típust". Messzire vezetne annak további kifejtése, hogy a „középosztály" korabeli és jövőbeni jelentőségét is annak világnézetéből származtatja — tény, hogy azt írja ezzel kapcsolatban: „ . . . a társadalmi rétegek közül elsősorban a középosztály az, amely a haladást nemcsak egyedül az anyagi jólét fokozásában látja, mint akár a szervezett munkásság történelmi materializmusának marxi dogmatikája, akár a nagytőke midási életbölcsessége, hanem a szellemierkölcsi értékek lehető megvalósításában is." (Kornis: Az államférfi 302. 1.) Mindebből igazoltnak tűnik, hogy nem „beismerés", hanem célkitűzés Kornis számára, hogy a „középosztálynak" csupán az eszmei egységét lássa és láttassa. Mindebből az ideológiatörténet írására nézve azt az általános tanulságot lehet talán levonnunk, hogy jogosult és tanulságos ugyan az ideológiai kategóriák érvényességét, objektivitásának mértékét történeti vizsgálat tárgyává tenni, de ehhez szem előtt kell tartani az ideológia egészét és az egész ideológiai törekvés társadalmi meghatározottságát. Ha pedig az ideológia és a társadalmi valóság yiszonyát ezen az alapon kutatjuk, akkor sem közömbös, hogy a kor valóságához mérjük tudatát, vagy megfordítva, a kor tudata felől közelítünk valósága felé. Az utóbbi az ideológiatörténet Írásának sajátos módszere, válfaja, amelynek alkalmazásakor tudnunk kell, hogy még ha figyelembe is vesszük az egész ideológiát, akkor is megadott szempontokból, megadott kategóriákkal, talán eleve korlátozva közeledünk a kor valóságos viszonyaihoz. Pándi Ilona tanulmánya nem ennek a módszertani kérdésnek a megoldását tűzte ki céljául, hanem a Horthy-rendszer társadalmi bázisának vizsgálatát Kornis Gyula „középosztály" fogalmából kiindulva. Ezt a célkitűzését a fent tárgyalt korlátok között valóra váltotta, a kérdés további vizsgálatához értékes adatokat és szempontokat nyújtott. A kérdés egyéni megközelítésével azonban olyan módszertani problémákra hívta fel a figyelmet, amelyek érdeklődóst és vitát váltanak ki a társadalomtudományok kutatói között. Hunyady György lf>*
