Századok – 1966
Közlemények - Tömöry Márta: Bosznia-Hercegovina annektálásának történetéből (Részletek Thallóczy Lajos naplóiból) 878
BOSZNIA-HERCEGOVINA ANNEKTÄLÄSÄNAK TÖRTÉNETÉBŐL 889 tüntetéseiről. Thallóczy már ekkor megjegyzi: az olaszoknak megváltozott a viszonya a Monarchiához, s erre a jövőben gondolni kell. És amikor még mindig nem kerül nyugvópontra az annexió ügye, láthatjuk a naplókból, hogyan keresnek „bűnbakot" az „elsietett" külpolitikai akcióért; hogyan hangzik el először az osztrák parlamentben: ki a felelős, Aehrenthal-e, vagy Burián ? Láthatjuk, hogyan indítanak az osztrákok koncentrált támadást Burián ellen, hogy a magyar s ne az osztrák parlament kerüljön válságos helyzetbe. A békés elintézés érdekében tett sakkhúzásokról is olvashatunk: Ferenc József levelet ír az orosz cárnak, melyben biztosítja: Szerbiától ( !) a Monarchia nem fog területet elvenni. Figyelemre méltó a naplóban mindaz, amit a Monarchián belüli szerb propaganda meglétének bizonyításáról, a zágrábi perről, Nasticról, s méginkább Friedjung cikkének megjelenési körülményeiről, annak születési s egyéb kulisszatitkairól, a hamis vagy eltűnt (?) okmányokról stb. ír. Thallóczy szerint Friedjung cikkének eredménye, hogy a cár „rohan" elismerni az annexiót.43 Az események zajlása közben jelenik meg Thallóczy egyik, délszláv kérdéssel foglalkozó — ahogyan ő nevezi — „bosnyák" tanulmánya,4 4 amelynek hatását a munka megírásakor egészen másként képzelte el, s most bosszankodva értékeli a magyar politikai — kevéssé a tudományos — életben jelentkező visszhangját. A nagy külpolitikai manőver, az „erőpróba" jó hat hónapig húzódik el, s látszólag teljes sikerrel zárul. Thallóczy naplói bizonyítják, milyen nehezen, mennyi erőfeszítés, politikai sakkhúzás, izgalom kíséri. Végül Thallóczy keserű szájízzel vonja le a végkövetkeztetést, amelyben már ő sem marad a „szellemi fölény" hangoztatásánál: egyfelől a hódító hangját érezzük szavaiból kicsendülni, a nagy láz — versenyt futni a Balkánért, ha kell, fegyverrel is — átterjed rá is, ugyanakkor retteg attól, hogy a versenyben alulmaradnak, vagy még inkább attól, hogy a Monarchia területi épsége szenvedhet csorbát. Mindezek tudatában Thallóczyt a Szerbiával elrontott viszony aggasztja a legjobban. Szerbiában látja a Monarchia balkáni terveinek elgáncsolóját, déli 43 Patyomkin szerint a német diplomácia, közelebbről maga Biilow német birodalmi kancellár avatkozott be teljes súllyal a kérdés elintézésébe, pétervári nagykövetével, Pourtalèsval üzeni Izvolszkijnak márc. 21-én, hogy a berlini szerződés 25. cikkelyét hatályon kívül kell helyezni, s Oroszország hasson oda, hogy ezt Szerbia is elismerje. Márc. 22-én, majd 29-én a Monarchia — mert a válasz késik —• több hadtestet mozgósít, azzal a szándékkal, hogy Szerbiát „lerohanja". II. Miklós cár, mivel Oroszország ekkor fegyverrel nem segíthetett volna, táviratban értesíti Ferenc Józsefet arról, hogy a Németország által előírt követeléseket elfogadja. Márc. 31-ón ezután a szerb kormány jelenti ki, hogy az annexió nem sérti Szerbia jogait. „A német diplomácia diadalmaskodott — írja Patyomkin —, de ez kiélezte a német—orosz viszonyt." Patyomkin : i. m. 192 — 193. 1. 44 Bosnyák és szerb élet- és nemzedókrajzok c. 1909 januárjában megjelent két kötetes munkájáról van szó, amelynek sajtóvisszhangja igen nagy, s elsősorban „aktualitását" hangsúlyozó. Pl. a Budapest 3—4. sz., Budapesti Hírlap febr. 7-i száma, a Magyar Alkotmány febr. 3. sz., Magyar Nemzet febr. 3., a Neue Freie Presse márc. 25. sz. (Friedjung ír róla), a Magyarország jan. 15., a Neues Pester Journal jan. 15., a Pester Lloyd febr. 21., a Pesti Hírlap márc. 28-, a Pesti Napló febr. 11. stb. számai mind hosszabb lélegzetű cikkben taglalják a könyv jelentőségét, kapcsolatba hozva az annexiós válsággal, illetve az annexió jogosságával. Thallóczy egyébként Bosznia és Hercegovina egész történetét meg akarta írni. A kezdő fejezetek mind elkészültek (az őskortól a nyugatrómai birodalom bukásáig terjedő időszak), de több további részlet is sajtó alá került (pl. Jajczenak története).
