Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
AZ IMRÉD Y-KO RMÁ NY MEGALAKULÁSÁRÓL 81 mánypártot is veszély fenyegeti, amely létét az alkotmányosságra alapítja."8 7 Bárczayék április elsején külön értekezletet tartottak, amelyen a miniszterelnöknek átnyújtandó memorandumot fogadtak el. Ebben követelték, hogy a kormánypárt szigorúan határolja el magát a nyilasoktól, főleg a jobboldali célkitűzések megvalósításának módszereit illetően. Persze a nyilas előretörés elsősorban nem Bárczavéket ejtette rémületbe, hanem sokkal inkább a finánctőkés-nagybirtokos csoportokat. Számukra a külpolitikai horizont is egyre felhősebbé vált, különösen azért, mert a magyar külpolitika fokozatosan a német vonalvezetéshez simult, viszont ebből következően elkerülhetetlennek tűnt a belpolitika fasiszta jellegű átalakulásának gyorsabb üteme, az ,,őrségváltás"-nak mint ,,sofortfeladat"-nak napirendre kerülése. Az uralkodó osztályok egyes csoportjai között éleződő vetélkedés amelyeket a közvetlenül alattuk álló rétegek azon kísérletei is bonyolítottak, hogy helyet könyököljenek ki az uralkodó elitben — feszültté és kuszálttá tette a politikai helyzetet. A Darányi-kormány a tornyosuló problémákat az obligát kompromiszszum kimunkálásával óhajtotta megoldani. Két ilyen eleme volt Daránviék koncepciójának: „a zsidókérdés rendezése" és a nyilasokkal modus vivendi létrehozása, amely egyben a németek felé is barátságos gesztust jelentett volna. Kétségtelen, hogy a nagyburzsoázia és az arisztokrácia belenyugodott abba, hogy az ellenforradalmi rendszer alapját képező osztálykompromisszum tartalma az úri középosztály megnövekedett szerepének megfelelően módosuljon — éppen az osztályszövetség felborulásának megakadályozása érdekében. Ez a katonatiszti-államhivatalnoki-középbirtokosi erők érdekeinek is megfelelt, hiszen a gazdasági hatalom a nagytőke kezében volt. Mit ért volna a puszta politikai hegemónia a jóldotált vállalati és bankbéli szinekurák híján ? ! Az érdekek ilyetén való érintkezése tette lehetővé az első zsidótörvény különösebb megrázkódtatásoktól mentes megvalósítását. A tervezetet Imrédy dolgozta ki: az alapelgondolásokban „egy hosszú minisztertanácson nem tudván megegyezni, a késő éjjeli órákban én állottam elő egy nyers javaslattal, amit a minisztertanács a magáévá tett".8 8 Majd elfogadta a kormánypárt speciális bizottsága is, amely az agrárcsoport javaslatára a zsidókérdés rendezésének kidolgozására alakult. Már a parlamenti tárgyalás előestéjén nyilvánvaló volt, hogy erőteljesebb ellenzést sem a képviselőházban, sem a felsőházban nem fog kiváltani.8 9 Sokkal nehezebb feladatnak bizonyult a nyilasmozgalommal kapcsolatos problémák rendezése. Itt már nem egy belső vitáról volt szó a rendszer osztálylényegét jelentő erők között, nem is pusztán a hatalomban való részesedés mértékéről, hanem arról, hogy szélesítsék-e a rezsim aktív politikai bázisát az úri „középosztály" alsóbb rétegei és a kispolgárság felé. Darányi mind kül-, mind belpolitikai okokból szükségesnek ítélte a szélsőfasiszta erőkkel való megegyezést. A közvélemény csupán arra figyelt fel, hogy a kormány időnként ugyan fenyegető hangon leszámolást ígért a „fel-87 Újság, 1938. ápr. 3. 88 BMI. Imrédy-per. Imrédy vallomása az 1942-es Imrédy—Halász sajtóperben. 89 A NEP szélsőjobboklala túl enyhének tartotta a kormány javaslatát, de Darányi kijelentette, hogy „a kormány elment ebben a kérdésben az észszerű lehetőségek határáig, azt azonban nem tűrhetem el, hogy saját pártomban bárki a hátam mögött rámlicitáljon" (Újság, 1938. ápr. 7.). A Marton—Mecsér garnitúra a parlamenti vitától tüntetően távol tartotta magát. 6 Századok 1966/1
