Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTREJÖTTÉHEZ I 841 alakult új államok között — hangsúlyozták —, mert az európai béke is ezt kívánja. Ha e szövetségből Ausztria és Magyarország kimarad, akkor félő, hogy ezek az államok Németország felé fognak orientálódni.12 3 A „Temps" szerkesztője kijelentette, hogy Franciaország érdekelt abban, hogy Bulgária és Lengyelország is csatlakozzék a közép-európai szövetséghez.124 A francia finánctőke ellenállását jellemzően mutatja Paléologue Osuskyval folytatott beszélgetése, illetve a francia külügyminiszter kirohanásai. Osusky Paléologue-nál tett látogatása alkalmával a francia külügyminisztérium „vezértitkára" szinte számonkérte BeneS bukaresti és belgrádi útjának célját. Osusky jelentése szerint Peléologue durván támadta őt, szóhoz sem hagyta jutni. Figyelmeztette arra, hogy Csehszlovákia veszélyes útra lépett. Közölte vele továbbá, hogy a kisantant-politikát nem tartja megfelelőnek, mert az olyan szövetség, amely Balkán tüze miatt nem állhatja meg a helyét. Ezzel szemben olyan megoldást lát célszerűnek Közép-Európában, amely a közös vasúti közlekedésre, a közös folyamhajózási és kereskedelmi, valamint ipari politikára épül fel. Utalt arra, hogy egy francia szindikátus nagy vállalatokat vásárolt Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában és Magyarországon. Szerinte csak az ilyen gazdasági alapokon nyugvó politikával lehet Közép-Európában valamit elérni, Közép-Európát konszolidálni.12 5 Paléologue és a francia kormány tekintélyes része, a Quai d'Orsay 126 (a francia külügyminisztérium) a kisantant-tervben és Benes törekvéseiben franciaellenes irányzatot látott, amely a kis államoknak a francia szférából való kiválását egyengeti. „Ez a szövetség semmi más, mint annak a szövetségnek a kicsinyített mása, amelynek közeljövője: a pángermanizmus és pánszlávizmus szövetsége" — olvashatjuk az „Eclair"-ben. Ez a szövetség legelőször Lengyelország és a magyarok, majd pedig az antant ellen fog fordulni.127 A lap indokolatlannak, „időszerűtlennek", „koraszülöttnek" tartotta a szövetséget, mert az a bizalmatlanság és a versengés szellemét szítja Európában, amit pedig onnan ki kell küszöbölni. Herbette, a „Temps" szerkesztője Osuskyval folytatott beszélgetéséből azt a tanulságot vonta le, hogy Csehszlovákia nem közép-európai, hanem szláv politikát akar folytatni. Eszerint amit Benes tett, az nem francia politika, hanem „a csehszlovák állam szláv politikájának kezdete".128 A kisantant ellen felsorakoztatott érvek között szerepel elsősorban BeneS „szovjetbarát" politikája, másrészt pedig bírálják magyarellenességét. Már Paléologue is — említett kirohanásaiban — Osusky szemébe vágta, hogy Csehszlovákia lepaktált Szovjet-Oroszországgal, vele szemben békülékeny politikát folytat,, s kijelentette, hogy Csehszlovákia semlegességi politikáját indokolatlannak tartja. Hasonlóan bírálták Boncát a francia burzsoá lapok is. Az „Éclair" azzal vádolta Csehszlovákiát, hogy eltitkolja az antant előtt azt, „hogy Csehszlovákiában hamarosan győz a bolsevizmus. .." Szerinte a Tusárféle belpolitika a bolsevizmushoz vezet, a Benes-féle külpolitika pedig Németországhoz.129 Az „Action Française" feltette a kérdést: milyen következmé-123 Nemzeti Űjság, 1920. szept. 7. 124 AMZV-Praha, РаШ, 1920/216. (szept. 1.) Osusky jelentése. 125 Uo. 1920/223. (1920. szept. 10.) 126 Uo. 1920/238 (szept. 6.). 127 Sborník zahranicní politiky, I. óvf. 8. sz. 197. 1. 128 AMZV-Praha, РаШ, 1920/216. (1920. szept. 1.) Osusky jelentése. 129 Sborník zahranicní politiky 1920.1. évf. 8. ez. 197.1. — Az Éclair közli továbbá,
