Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
840 BOUOS FETtENC a munkásmozgalommal szemben megerősíteni — a szerződés szövegéből ugyanis ezekre a tényezőkre is lehet következtetni. Helytelen lenne, ha nem vennénk figyelembe, hogy a csehszlovák—francia viszony megingott, amiről a csehszlovák burzsoá közvélemény mélyen hallgatott és a szerződés dokumentumaiban sem található a nyoma. A tényanyagok alapján és az akkori nemzetközi helyzetből következtetve azonban nyilvánvaló, hogy a kisantant államok pozícióit a francia imperializmussal szemben is meg kellett szilárdítani, s a magyar veszély éppen az akkori francia politika eredményeként vált súlyossá. Nem kis igazságot tár fel a magyar reakció, amikor a kisantant alakulásának erre az oldalára is felhívja a figyelmet. így pl. egyik katonai jelentés szerint Benes tisztában van azzal, hogy „a lengyel—orosz helyzet rövid időn belül nem oldódik meg, s Franciaország még sok mindenre képes lehet" —, s éppen ezért Benes „biztosra akar menni".118 A magyar jobboldali sajtó rámutatott, hogy a franciák nagyon rossznéven vették, hogy a csehek a lengyeleknek nem nyújtottak segítséget, s „ellene szegültek Franciaország parancsának". Ezzel „eljátszották Franciaország jóindúlatát, amely ezentúl aligha fogna pártjukra kelni, ha a rablott területeik megóvásáról lenne szó ... A francia kegy eljátszása és a magyar—lengyel szövetségtőli félelem hajszolta Benest Bukarestbe és Belgrádba."118 Mindez meggyőzőbbé válik, ha megnézzük, hogyan fogadta a francia politika Benes belgrádi és bukaresti útját. * Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a francia burzsoá és kormánykörökben nagy felháborodást és ellenszenvet váltott ki Benes útja. Osusky erről elmondja, hogy nagyon meglepte az a mód, ahogyan Franciaország fogadta a Prága, Belgrád és Bukarest között kötött egyezmény hírét, annál is inkább, mivel a Prága, Belgrád és Bukarest közötti egyezmény az 1914 óta folytatott csehszlovák politika pozitív oldala volt,12 0 amely politikát Franciaország már 1916-ban elvben, s 1918-ban pedig a gyakorlatban is elfogadott. A royalista és a burzsoá lapok egyhangúlag a kisantant ellen foglaltak állást. Benes belgrádi útjáról csupán néhány lap írt szimpátiával, de ezek sem egyöntetűen. Míg a „Journal des Débats" teljesen együtt érzett a kisantantelvvel, a szocialista lapok már csupán azért helyeselték Benes lépését, mert az a magyar reakció és így a fehérterror rendszere ellen is irányult. A ,,l'Humanité" pedig amellett, hogy rokonszenvvel fogadta a kisantant magyarellenességét, támadta is, mert e szövetség éppen a burzsoázia pozícióinak megszilárdítását szolgálta, és mint ilyen a munkásmozgalomnak ártott.121 A diplomáciai és kormánykörökben elsősorban Peléologue és Millerand köre szállt szembe nagyon élesen Benes belgrádi útjával és az ott megkötött egyezménnyel.12 2 A francia burzsoázia véleménye szerint „az új kis hármas ellenkezik Franciaország érdekeivel", egyrészt azért, mert szűken értelmezett szövetség és gazdasági szempontból sem előnyös. Ha már nem jöhet létre a dunai föderáció, legalább új gazdasági viszony létesüljön a volt kettős monarchiából 118 HL VKF II. csop. (1920. aug. 16.) 21477. 119 Nemzeti Újság, 1920. szept. 7. 120 AMZV-Praha, Paííz 1920/220. (szept. 7.); és uo. 1920/238 (1920. szept. 26.). 121 AMZV-Praha, Paríz 1920/220. (szept. 7.). 122 Uo. 1920/223. (szept. 10.).
